Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Hiábavalóság? - Prédikátor 3,11
BÖRZSÖNY! JÓZSEF rajta érteni. Az alapjelentés a „legtávolabbi idő”. Ez irányulhat a múlt felé, a jövendő felé vagy esedeg mindkét irányba. Ez utóbbi a ]Q és az II? elöljárókkal jut kifejezésre. Pl. a Jeremiás 7,7-ben, ahol az Úr ezt mondja: „...megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké”. Az ősök idejétől fogva, a nép kezdeteitől fogva, a messze múlt idejétől, de nem időfelettiségben. Még ennél is távolabb visz az időben a kifejezés, amikor a zsoltárokban találkozunk vele több helyen is Istenre vonatkozóan: „Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten!” (90,2) Ilyen távlatokban illeti meg Istent a dicséret is: „Áldott az Úr, Izrael Istene öröktől fogva mindörökké.” (41,14 ; 106,48) Ezeken és az ezekhez hasonló helyeken már szinte időfelettiség vagy még inkább a korlát nélküli legtávolabbi idő lesz a kifejezés értelme. A távoli múltba mutatva lehet különböző a távolság. A beláthatatlan időtől elkezdve a történelem jól megnevezhető eseményéig. Az Ézsaiás 51,9-ben az ősi, az emberi ismeretet túlhaladó időkről van szó a kard-dal- ban: „Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején!” Vonatkozhat azonban jól ismert korra, Dávid korára is: „Azon a napon felállítom Dávid összedőlt sátorát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan (Ámósz 9,11). Ilyenkor konstruktuszi viszonyban szerepel, ez esetben a napokkal (□hiú ’Q’D), máshol az esztendők vagy a nemzedékek a meghatározója. A jövendő irányába is különböző távolságokba mutathat. Jelölheti valakinek az élete idejét mindvégig, amint Anna fiát, a kis Sámuelt elviszi az Úr sátrába, hogy végleg, azaz élete teljes idejére, élete végéig ott maradjon (1 Sámuel 1,22). Ezen esetekben gyakran az 7U elöljáró járul elé, jelölve az időhatárt. Lehet az időhatár egészen messze távol, a meg nem határozható idő. Az egyiptomi kivonuláskor hangzik el: „...ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket” (lMózes 14,13). Vagy az ÉH házára kiszabott büntetés hatálya a beláthatatlan jövendőre kiterjed, mintegy örökre: „...megesküdtem ÉH háza népének, hogy soha sem lehet kiengesztelni ÉH háza népének a bűnét” (1 Sámuel 3,14). A jövendőbe mutatóan gyakran találjuk az DblU főnevet b elöljáróval, szintén a távok jövőbe mutató, a végnélkühség értelmében, ami egyrészt a folyamatosságot juttatja kifejezésre, másrészt pedig mégsem az időfelettiség. A zsoltárokban visszatérő: „Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké” (145, 1.2.21), vagy a gyakori kifejezés: non nbiub = örökké tart szeretete (136,1-26, 100,5 és több más helyen). Akár közeH, akár messze távoU időről van szó, mindig eseményekkel tele időszak jelölésére szolgál a fogalom.6 Müyen jelentéssel számolhatunk a Prédikátor 3,11-ben szereplő obli? esetében? A magyarázók olyan sokféleségekig jutnak el, hogy joggal mondotta EHermeier, hogy a fantázia tág tere nyílik meg itt. így aztán négy egységbe foglalja össze a sokféleséget. 1. Az oblü jelentése az örökkévalóság (Ewigkeit). Ez az értelmezés már a LXX fordítására is támaszkodhat (kol ye cruv tov aunva eóojKeú), és ez a fogalom jelentésében benne is van Jenni elemzése szerint. Mit jelent azonban a Prédikátor 3,11 összefüggésében? Ha a vers második felében arról van szó, hogy ezt azonban az ember nem foghatja fel, erre képtelen, akkor csupán egy vágyról tesz emHtést a 6 Wilch, J.: Time and Event. An Exegetical Study of éth in the Old Testament in Comparison to Other Temporal Expressions in Clarification of the Concept of Time. 1969. 22 Sárospataki Füzetek 2011/1
