Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Hiábavalóság? - Prédikátor 3,11
HIÁBAVALÓSÁG? Prédikátor, az örökkévalóság, a nagyobb távlatok utáni sóvárgás a tartalma ennek az isteni adottságnak. így érti Franz Delitzsch: „desidereum aeternitatis”. Az ember természetéhez tartozik ezek szerint, hogy az idők állandó változásában azzal vigasztalja magát, hogy gondolatait az örökkévalóság felé irányítja. Az ember adottsága az örökkévalóságban való gondolkodás. Notitia Dei naturalis insita sive innata — idézi Ellermeier.7 A belénk teremtett vagy belénk oltott isteni természet. Ezen a vonalon elindulva hamarosan többen eljutnak az istenképűség emlegetéséig, az 1 Mózes 1,26 következőkre utalva. Walther Zimmerli elég részletességgel ki is fejti8. A Prédikátor ebben mondja el, hogy miben áll az ember istenképűsége, és mi különbözteti meg az állatvilágtól. Az embernek az érdeklődése, figyelme túl kell terjedjen a pillanatnyi helyzeten. Hogy hogyan kerül ide az istenképűség kérdése, abban még az a szövegkorrekció is szerepet játszhat, amely az cbw helyett cbü-et olvas. Ez az adottság, ez az „áldás” a Prédikátor 3,11 szerint így keserűséget okoz az embernek. Megvan az adottsága, sőt kényszert érez az ember arra, hogy távlatokat lásson, hogy az örökkévalóságban gondolkodjon, de ezt mégsem képes megtenni. Ez így a hiábavalóságok sorába jól beleillik, sőt maga Isten juttatta az embert erre a sorsra, ha így értelmezzük a verset és benne az nbli? fogalmat. 2. Egy másik irányzat inkább „világ”-nak (Welt) fordítaná. Ez már a Vulgatára és Hieronymusra vezethető vissza. A Vulgatában: „mundum tradidit disputationi eorum”. De Luther is hasonlóan értelmezi: Isten azért adta az embereknek a világot, hogy használhassák azt, mégpedig örömmel és élvezettel.9 Nem úgy, mint az ember saját hatalmában álló tárgyat, hanem mint Isten ajándékát. Melanchton és mások is ilyen értelemben veszik. Itt is lehetségesek variációk is. A bibliai héberben azonban, vagy éppen a Prédikátornál nem található ez az értelem, mint ahogy a későbbi héberben már jobban találkozhatunk ilyen jelentéssel. 3. Meglepő módon, de ritkábban az a fordítás is megtalálható, ahol az DblD a tudás, megértés (Wissen, Begreifen) értelemben jelenik meg. Ez a felfogás inkább szövegmódosításon alapul, feltételezve egy olyan ObiJ főnevet, amelynek a megértés, a tanulás képessége volna a jelentése10. Az összefüggésbe a következőképpen illeszkedne bele ez az értelmezés: Isten az ember szívébe adta azt az értelmet, ami nélkül nem képes felfogni az O cselekedeteit. Következésképpen pedig, aminek a segítségével megértheti Isten tetteit kezdettől a végéig. A mondat két felének ilyen összekapcsolása, a kötőszónak szó szerinti fordítása figyelemre méltó, még ha az □blU ilyen értelmezése bizonyítatlan is marad. Ellermeier teljesen téves iránynak, a Prédikátor felfogásával teljesen ellentétesnek tartja ezt az értelmezést, hiszen a Prédikátor éppen értelme teljes bevetésével vizsgálta a dolgokat, mégsem értette meg azt, aminek a megértésére, vizsgálatára odaszánta magát. Ugyancsak szövegmódosítással előfordul az ellenkező jelentés is, a tudatlanság. így arra a tudatlanságra juttatta Isten az embert, hogy ne értse meg az O tetteinek sorát. Nem gondolom, hogy az ezzel járó szövegmódosítások közelebb vinnének akár a vers, akár a Prédikátor felfogásának helyes megragadásához. 7 i.m. 313. p. 8 Zimmerli, Walther: Das Buch des Predigers Salamo. ATD. Göttingen, 1967. 9 Ellermeier i. m. 314. p. 10 Ellermeier i. m. 315. p. 2011/1 SÁROSPATAKI FÜZETEK 23
