Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ÁBRAHÁM-TÖRTÉNETEK - Hogyan pusztult el Somoda?

JÁKÓB-TÖRTENETEK

hallása Isten hívogatásának és boldog feleletadás reá. Felfedezése a hozzánk közeledő Krisztusnak és helyteremtés a szívünkben az ő dicsőséges lakozása számára.

III. A beteljesedő ige

De jaj azoknak, akik ezt nem fedezik fel. Azok úgy cselekesznek, mint a sodomabeliek. „'Lefekvésük előtt a város férfijai, Sodorna férfijai körülvették a háfiit ifia, örege, mind azy_ égései közösség egytől egyig. És szólították Utót mondván neki, hogy hol vannak a férfiak, akik hozyfidjöttek ay éjjeli Hofil ki aszókat hofigánk, hadd ismerjük meg őket” (4). Körülvették azért, hogy elkövessék a legszörnyűbb gyalázatot, a legundorítóbb sodomita bűnt éppen Isten angyalaival, azokkal, akik Isten képében, szentségében és dicsőségében jártak.

Lehet-e szemléletesebben kifejezni azt, hogy az ige, mint Isten törvénye kiolvasztja, kiválasztja, mintegy kikristályosítja a világból a bűnt? Isten igéje mint törvény azért jelenik meg a világban, hogy kiderüljön, ki vagyok én, és ki vagy te? A törvény az a mérték, amely leméri, hogy mennyi az értéked Isten színe előtt. Próbáld egyszer úgy olvasni a törvényt, hogy magadat minden ponton mérd is hozzá. Csak ne úgy olvasd, ahogy Mózes írta, hanem ahogy Jézus magyarázta, és rögtön felismered, hogy mennyire megmér és mennyire megítél. Ha most bezárnók a templom ajtaját és azt mondanánk, ítélettartás következik, meghal, aki ölt, erre kissé szoronganánk, de mégis rettentő nagy biztonságban éreznénk magunkat, mert vér nem tapad a kezünkhöz, gyilkossággal nem vádolhat a büntetőjog, sőt a könyö- rület és szánalom nem egy jó cselekedetét tudnánk magunk mellett felidézni. De ha az Úr Jézus megismétli a Hegyi Beszédet, másként éreznénk magunkat. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: »Ne ölj!« Én pedig afi mondom néktek, hogy mindaz aki haragsfik atyjafiára ok nélkül, méltó a% ítéletre. Aki pedig a fi mondja atyafiának: »Bolond,« méltó a gyehenna tüfire (Mt 5,22) — volna-e közöttünk egyeden is, aki ne nevezné magát gyilkosnak? Ma meghal - zengené tovább a bíró —, aki vétett a hetedik parancsolat ellen. Kissé nagyobb szorongás fogná el a szíveket, de nagyon sokan kezdenék magukban felemlegetni, hogy a házasságtörés tényét nem követték el. Ám Jézus olvasná a maga magyarázatát: „Mindenki, aki assfitnyra bűnös vággyal tekint, már paráfiiálkodott afifil a^ ő sfivében” (Mt 5,28) — ki az, aki közülünk megmenekülne? „Ha pedig a te jobb s filmed bűnre csábít téged, vájd ki és vesd elé magadtól” (Mt 5,29 k.) - vakon, csonkán, véresen, lemetélt tagokkal, vérző, de még éppen élő tetemként hurcolnának ki innen bennünket a végső ítéletre. Most csak azt tegyük hozzá, hogy egyszer ennek a jelenetnek ezerszer fokozódik a komolysága és a jóvátehetedensé- ge, s előttünk áll a végítélet a maga rettentő igazságával és pusztító keménységével.

Az ige tehát leleplezi, kitermeli a bűnt, elmarasztal, megállapítja a jóváteheteden tényállást. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kereszt. Egyszer Isten testbe öltözött; mint ember olyan jó, áldott, hű és szent volt, amilyen csak Isten lehetett. Körülötte rögtön megindult a bűn kavargása. Három év sem kellett, s a testté lett ige, az egyszülött Fiú felfeszíttetett egy véres keresztre. Megátkozták, arcul verték, összetörték, leköpték. Miért? Mert az igének, az Isten törvényének az a hatása, hogy kiválasztja, napfényre hozza, megállapítja és reánk olvassa tudott vagy öntu- dadan bűneinket.

Ez történt Sodomában is. Vacsora után pár óra alatt meg lehetett állapítani, hogy ebben a városban nemcsak hogy tíz igaz ember nincsen (18,32), hanem go2011/2 Sárospataki füzetek 115