Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ÁBRAHÁM-TÖRTÉNETEK - Hogyan pusztult el Somoda?

nősz, elvetemült mindenki, a gyermek is, az aggastyán is, öntudatosan és szabadon, minden külső erő nélkül, saját jószántából. „Erre Eót kiment hordájuk ag ajtó elé, de ag ajtót bejárta maga után és érj mondta: »Kérlek, atyámfiai, ne tegyetek rosszat. Imé, van nekem két leányom, akik még nem ismertek férfit, kihorgom argókat hoggátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok, csak egekkel ag emberekkel ne tegyetek semmit, mivel hajlékom árnyéka alá jöttek.« De argók argt mondták: »Eredj innét!« Argtán argt mondták: »Eg ag egy, aki jövevényként jött, s máris egésrgen ő sgabja meg a törvényt? Majd még rossgabbul bánunk veled, mint ővelük.«” (6-9). Hogy könyörgött Lót: „Kérlek atyámfiai, ne tegyetek rossgat” (7). Hogy ajánlotta fel a vendégei helyett hajadon leányait, amin mi igen csak megütközünk. Pedig egy mai beduinnak nem is lenne olyan megbotránkoztató, mert a vendégjog az ő számára mindennél szentebb dolog. Hogy dobta oda a saját életét, vendégbarátságát önmaga feláldozásáig fokozva, hogy a testével védelmezze háza szentségét, de a sodomiták nem engedtek!

Azt gondolnánk, hogy ha már Istentől elfordult Lót, legalább boldogságot, tekintélyt és megelégedést talál érte a világban. A valóság azonban ez, hogy Sodoma lakói körülvették a házat, azzal fenyegetőztek, hogy betörnek hozzá. Semmiféle ajánlattal, sőt még bűnük megpirongatásával sem tudja lecsillapítani őket. Az ige befogadása után hiába kel ki a világ gonoszsága ellen, nem tehet hathatós bizonyságot vele szemben. Lótra is hamarosan ráförmedtek: Pack dich weg! Elhordd magad innen! Idegen létedre, jövevény létedre te akarsz nekünk törvényt szabni? Te akarsz bírót játszani? Szinte széjjeltépték.

Oh, milyen világosan látni, hogyan terjed, mint szaporodik a bűn. Néhány óra alatt egyeben táborrá szervez egy egész várost. Látni lehet, hogy a bűn miképpen szüli a bűnt. A tiszta lelkű Lót is, hogy a háza becsületét megmentse, kész lett volna odaadni a leányait is, s ezzel szörnyen beszennyezte volna atyai becsületét. Talán maga Lót is rajtavesztene ezen az éjszakán, ha a két angyal képében a házába befogadott ige az ő számára is nem lenne megtartatás és élet. Azt olvassuk: „És rárohantak a férfiúra, Eótra, felette igen, és argon voltak, hogy betörik ag ajtót. De argók a férfiak kinyújtották kérgükét és bevonták Eótot magukhog a hárgba és bergárták ag ajtót” (9-10). Ez az egész éjszakai kavargás, vad lihegés csúcspontját a tizenegyedik versben éri el, ahol ezt olvassuk: ,Mz embereket pedig akik a hág ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg kicsinytől nagyig annyira, hogy elfáradtak ag ajtó keresésében. ” Egy felizgatott, megvakult tömeg, amelyik egymást fojtogatja és egymást harapja! Céltalanul tolong és üvölt, óh, szörnyű képe a reménytelen és gyógyíthatadan emberi bűnnek. Senkin nem lehet itt segíteni, veszve van a legkisebb és a legnagyobb is. Ezen az éjszakán megtörtént a szörnyű lebélyegzés, a kivégzendők lebélyegzése. Homo homini lupus.3 A bűnnek ez a célja, hogy az emberek olyanok legyenek egymás számára, mint a farkasok.

IV. Ag ítélet végrehajtása

,Vakkor argt mondották a férfiak Eótnak: »Ki van még itt horgrgád tartorgólVődet, fiaidat és leányodat és mindenedet, ami a tiéd a városban, vidd el erről a helyről. Mert elpusgtítjuk ergt a he3 „Ember ag embernek farkasa. "Titus Maecius Plautustól (—250- —184), a római komédiaírótól származó és közmondásszerűvé lett idézet. Az eredeti változata Asinaria vigjátékában ekként hangzott: „lupus est homo homini, non homo, quom qualis sit non novit... ” (,,Farkas ag ember arg embernek, nem ember, ha nem ismeri magát... ’). A „homo homini lupus” szép teológiai-lélektani értelmezését adja Barth (in: Kirchliche Dogmatik, Die Lehre von derSchöpfunglV/4. Evangelischer Verlag A. G. Zollikon-Zürich 1951. 471. k.).

116 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2