Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ÁBRAHÁM-TÖRTÉNETEK - Hogyan pusztult el Somoda?

Együtt indultak el Ábrahámmal és mégis micsoda különbség van a két ember között! Ábrahám „hit által költözött az ígéret ¥ oldj éré, mint idegenbe, ahol sátrakban lakott” (Zsid 11,9). Lótról azonban nem lehet elmondani, hogy hit által ült Sodoma kapujában. Pedig „ami nincs hitből, bűn az” (Róm 14,23). „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsid 11,6). Ábrahám, aki hitből cselekedett, a láthatadan és örökkévaló dolgokra nézett (2Kor 4,18). Ló tot azonban, aki nem hitből cselekedett, tőrbe csalta a világ, és hamarosan kiderült, milyen keserves dolog születik abból, ha Isten vezetése helyett magunk vesszük kézbe életünk irányítását. Az ige arra tanít, hogy „elégedjetek meg aggal, amitek van” (Zsid 13,5). Oh, nem azért, mert a körülményeink semmi kívánnivalót nem hagynak már hátra, hanem azért, mert ő azt is mondta, „nem hagylak el, sem el nem távolom tőled” (Zsid 13,5). Áldott osztályrész ez! Ha Lót ezzel megelégedett volna, sosem vágyódott volna Sodoma bővizű síkságaira. így aztán ahelyett, hogy felüdítette volna az Urat — ahogy Péter apostol mondja — „ag istentelenek kicsapongó viselkedése miatt szenvedett, mert amikor közöttünk lakott, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötörte az ő lelkét” (2Pt 2,7). Ahelyett, hogy az Úrral való közösséget élvezhette volna, szánalmas messzeségbe került az Úrtól, aki míg Ábrahámmal együtt maradt a Mamré tölgyesében, Sodomába csak az angyalait küldte.

Lótnák — a bűnös közszellemben magát jól érző „igaz embernek” (2Pt 2,8) — ezért sikerül olyan nehezen rávenni az angyalokat arra, hogy a háznál maradjanak, és elfogadják a vendégszeretetét. Az ilyenféle igékből, hogy „bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énve lem” (Jel 3,20) az tűnik ki, hogy a vendégszeretet gyakorlása és elfogadása a vendég és a vendéglátó teljes közösségét jelentette. Pál apostolnak és a munkatársainak egyszer azt mondta egy asszony Filippiben, „ha az Hr hű tanítványának ítéltek engem, jertek az én házamba, és maradjatok ott” (ApCsel 16,15). Ha az apostol és a társai nem tartották volna hívő asszonynak Lídiát, nem fogadták volna el a meghívást. Amikor tehát Lót invitálására azt válaszolta a két idegen, hogy „nem, hanem itt a téren hálunk megj’ (2), ezt azt jelentette, hogy az angyalok rosszallották Lót Sodomában elfoglalt helyzetét. Inkább az utcán akarták tölteni az egész éjszakát, mintsem egy olyan ember hajlékába lépjenek, aki helytelen úton jár. Vajon merjük-e vállalni az elkülönülést azoktól, akik az engededenség útján járnak?

Ekkor történt azonban a csoda. Amikor Sodoma kapujában megszólalt az ige, mint az idegenbe szakadt tékozló fiú esetében, Lót szíve mélyén is megmozdult valami. Az ige szavára a lelke rezonálni kezdett. Maga sem tudta még, hogy mi ez az érzés, de úgy látszik, nem halt ki szívéből az elveszett Paradicsom utáni vágy, hát elébe ment a két idegennek. „Oh, Uraim, kérlek, térjetek be szolgátok házába és háljatok meg és mossátok meg lábatokat. Reggel majd korán felkelhettek és indulhattok utatokra ” (2). Világos, hogy nem ismerte fel a két angyalt, küldetésüket sem sejtette, de a szívében egyre erősödött az érzés, egyre egzisztenciálisabb üggyé vált a dolog, hogy bemegy- e a két angyal a házába vagy sem. Ha bennük betér hozzá maga Isten, akkor élete van, ha elkerülik a házát, kárhozatban van. Ebben a kérdésben pedig nincsen megalkuvás. Minden erejét összeszedve addig unszolta őket, míg „betértek boggá és bementek a házába. Ö pedig kovászjalan kenyeret sütött és ettek” (3). így esett meg Lóttal az, hogy a vendégszeretete folytán — amint a Zsidókhoz írott levél fogalmaz — tudtán kívül angyalokat vendégelt meg (Zsid 13,2).

Boldog ember az, aki így fogadja Isten igéjét. Kitárja előtte a szívét és a háza kapuját. Akinek Isten az ő igéjében belép a mindennapi életébe. Mi más ez, mint meg114 SÁROSPATAK! FÜZETEK 2011/2