Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ÁBRAHÁM-TÖRTÉNETEK - Hogyan pusztult el Somoda?

JÁKÓB-TÖRTÉNETEK ne zuhanjon, és maga alá ne temesse a bűn lármázó és hivalkodó népét. Ábrahámmal való társalgásában az Úr ráállott a szeretet bátortalan árlejtésére, és még azt is meg­ígérte, hogy akkor is megkegyelmez Sodornának, ha csak tíz igaz találtatik benne. Éppen ezt kellett megállapítani. Ezért küldött két angyalt a maga képében So- domába, hogy az Isten igéje szólaljon meg általuk. Olyan tisztelet illeti meg őket, mint küldőjüket. Meghatározott megbízással mennek, de a megbízáson belül teljes hatalmuk van arra, hogy az isteni rendelet szellemében cselekedjenek. Nevezhetjük ezeket az angyalokat Isten szent embereinek, prófétáknak, evangélistáknak, aposto­loknak, de bárminek nevezzük is őket, az a küldetésük, hogy Isten gondolatát, üze­netét szólják, döntését, ígéretét hirdessék, hogy tehát Isten igéje szólaljon meg be­lőlük. Amit az anyaszentegyház a maga tanítói hivatalában végez, azt végzik most kivételes felhatalmazás alapján az angyalok Sodomában. II. A befogadott ige Este van, amikor megérkeznek. Amint belépnek a város kapuján, egyszerre kiderül, hogy ki Isten ellensége, és ki a barátja. Az ige mindig ezt az eredményt éri el. Amint megszólal az igehirdetés, kétfelé válik a világ. Egy kicsiny része Isten mellé áll, a másik szembefordul vele. így történt ez Sodomában is. Lót, a város egyeden igaz embere felállott a város kapujában lévő kőpadról, elébe ment a két angyali idegen­nek, arccal a földre borult eléjük, és meghívta őket magához szállásra. Az angyalok szabadkoztak. Tudták, hogy az ige nem zárkózhatik falak közé, tudták, hogy az ut­cákon, a nyilvánosság piacán van a helyük, de Lót szinte szent erőszakkal kénysze- rítette őket magához (1-3). Hogy az angyalok vonakodását jobban megértsük, vizsgáljuk meg, hogyan ju­tott Lót Sodomába. Lót, Hárán fia, Táré unokája (lMóz 11,27) sokáig együtt élt a nagybátyjával, Ábrahámmal. A kánaáni éhínség idején együtt menekültek Egyip­tomba. Mikor később nyájakban meggazdagodva visszatértek, pásztoraik versengé­se folytán meg kellett osztozniuk Kánaán déli részén. Lót, akinek Ábrahám nagylel­kűen átengedte a választást, önző módon a Jordán völgyében, a mai Holt-tenger déli medencéje helyén lévő termékeny síkságot választotta lakóhelyül. Mit sem tö­rődve azzal, hogy e gazdag vidék laza erkölcsű lakosai reá és családjára is megbé­lyegzőén hatnak majd. Kezdetben Lót a nyájaival Sodomáig táborozott csupán (13,12), de később úgy gondolta, hogy magával és családjával is jót tesz, ha beköltözik Sodomába. A va­gyonos jövevény előtt hamarosan megnyílt a város kapuja, és amikor a két angyal megérkezett Sodomába, Lótot már Sodoma kapujában ülve találták (1). Keleten a kapu az elöljáróság helye volt. A városkapuk boltozata alatt kétoldalt a kőpadokon ültek a város vénei, az elöljárók, ide jöttek tehát az emberek hivatalos ügyeik intézé­sére, üzletek kötésére, meg aki arra is ráért, a legújabb hírek megbeszélésére. A ka­puban ülő Lót tehát Sodomában tekintélyes ember lett, aki a város legelőkelőbb helyén, a legbefolyásosabb emberek között mutogatta magát (23,10; 2Sám 15,2; Ám 5,10; Jób 29,7). Lótra tehát semmiképpen nem vetett jó fényt, hogy itt szokott üldögélni Sodoma kapujában, mert mindez azt jelentette, hogy Lót nemcsak nyu­godtan lakott, hanem jól is érezte magát az erkölcstelen városban, sőt még a sodo- maiakkal rokonságra is kész lett volna lépni. Annak pedig ára van, ha valaki így előbbre jut, érvényesül, és jól érzi magát a világban. 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom