Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Készíts magadnak bárkát!
Bajusz Ferenc igehirdetései magasabb hegyekkel együtt? Ha ez meg is történt, hova folyt le utána ez a mérhetetlen vízmennyiség? Ezekre a kérdésekre valóban nem mindre tudunk feleletet adni. De nem azért, mert a bibliai elbeszélés hazugság, hanem azért, mert ezt a szöveget majdnem háromezer évvel ezelőtt írták, a korabeli emberek mitológiai nyelvén. Tehát a mai ember fülével nehéz meghallani a mondanivalóját. Emlékeztetni szeretnélek benneteket a dialektikus materializmus egyik tételére, amely egyébként minden becsületes kutatónak és természettudománynak is az alaptétele, hogy mindent a keletkezési idejébe, a saját korába kell visszahelyezni. A helyes kérdést tehát így fogalmazhatjuk meg: hogyan értették az özönvíz történetét a korabeli emberek? A „világ” a Biblia emberei számára mindig csak az általuk ismert világot jelentette (1 Móz 41,54). Amikor Augustus császár kiadta a rendeletét, hogy „mind a% egés^Jold összárat- tassék” (Lk 2,1), Dél-Amerikában már szintén éltek emberek. Ezeket mégsem írták össze, mert az „egész föld,” az altkor ismert világ, a Római Birodalom és környéke volt. Ezen túl az ő számukra nem létezett semmi. Nos így kell érteni a bibliai özönvíz történetét. Mai nyelven azt mondhatnám, hogy a közismert japán szóval „cunaminak” nevezett szökőár felel meg annak, amiről itt a Biblia beszél. Az akkor ismert világot váratlanul elborította egy szökőár, és minden odaveszett. Az Adanti-óceán partjainál az 1755. évi lisszaboni tengerrengés volt a legnagyobb, amikor 26 m magas hullámok zúdultak a városra. A víz 15 km-re hatolt be a szárazföldre, és mindent elsöpört, ami útjában állt. 1876-ban a bengáli öbölbeli ciklon 141 négyzetkilométernyi területet borított el a Ganges torkolata körül 15 méteres víztakaróval. Mintegy 215 ezer ember lelte halálát a hullámsírban. 1883-ban az indiai szigetvilág Szunda szorosában 30-40 m magas hullámok keletkeztek, amelyek Nyugat-Jáva és Dél-Szu- mátra partközeiében minden települést elmostak. Néhány perc alatt elpusztult 35.500 ember. A víz egy dán hajót is kidobott a szárazföldre, négy kilométerre a parttól, a tengerszín felett 10 m magasságba. A geológusok megállapították, hogy évezredekkel ezelőtt nagy szökőárak pusztítottak Kis-Ázsia területén. A tudósok szerint a Biblia nyilván egy ilyen pusztulás emlékét őrzi az özönvízről szóló fejezeteiben. Fizikai kiváltó oka valószínűleg egy földrengés lehetett, amikor a Perzsa-öböl vize szökőárként bezúdult a mezopotámiai mélyföldre, a Tigris és Eufrátesz völgyébe, az ókori világ nagy kulturális centrumába. Minthogy abban az időben az emberek földrajzi ismeretei még igen szegényesek voltak, nem igen terjedt túl Mezopotámián, ezt a helyi árvizet nevezték aztán az írásos emlékeik özönvíznek, melyet Isten az emberiség bűnei miatt küldött rájuk. Még egyszer mondom, ez a tudósok álláspontja. Akik a modern ember számára mindent racionálisan, ésszerűen meg akarnak magyarázni. A ránk maradt bibliai szöveg nem egy színes riport, nem egy történeti elbeszélés vagy természettudományos leírás, hanem egy hívő szív teológiai vallomása. Aki az özönvíz lefolyásának nem a külső kereteit kutatta, hanem a belső mondanivalójára figyelt. A külső kereteken tehát nekünk sem érdemes feleslegesen törni a fejünket. 1 1) ítélet volt Hogyan történt az özönvíz? A hívő ember azt felek rá: úgy, hogy Isten ítéletet tartott! Az ítélettel addig vár az Úr, ameddig a hívők a bárkaépítéssel elkészülnek. Csak akkor kezdődik el az özönvíz, amikor a bárka útra kész. Amikor a hívők már 98 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
