Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Készíts magadnak bárkát!
Őstörténetek mind bementek a bárkába. Noénak itt még egyszer ki kell állni a hit próbáját: „mondta a% Ur Noénak: »menj be te és égés% há^ad népe a bárkába, [...] mert hét nap múlva esőt bocsátók a földre«” (7,1. 4). Értené Noé a parancsot, ha már nyakán lenne a vész. De még süt a nap. Az emberek fejében gyakran megfordul ez a kérdés, hogy Isten meg a papok nem csak ijesztgetik mindig az embert? Még hét napig kell várni, és közben semmi sem történik. Most megint nem magát a történetet, hanem az elbeszélés teológiai mondanivalóját kell megértenünk. Hét napig még mindig nyitva áll az ajtó. A nyitott ajtó hí- vogatást jelent. Ha azt mondom valakinek, az ajtóm nyitva áll előtted, az azt jelenti, hogy bármikor bejöhetsz. A filadelfiai gyülekezetnek is azt üzente Krisztus, „adtam élőtökbe egy nyitott ajtót” (Jel 3,8). Az ajtó még nyitva áll. Isten vár téged. Ki tudja, hány léleknek kell még bemenni az ajtón, hogy megkezdődhessék az ítélet. Az a kérdés, téged készen találna-e? Ne várjatok az ítélet előtt különleges jeleket sem. Úgy jön el, ahogyan a legkevésbé számítanak rá az emberek. Egy pillanatban elénk toppan az Úr, és magához ragadja menyasszonyi gyülekezetét. Aztán megkezdi az ítéletet a világ felett. Világos az igéből, hogy az ítélet Istené. Noénak csak annyi teendője volt, hogy megépítette a bárkát. Isten hívő gyermekeinek csak annyi joga van, hogy engedelmeskednek Istennek. De nincs joguk kárhoztatni a világot. Amikor tehát beledöndülnek a fejszecsapások a muzsikába, amely a völgyben szól, minden fejszecsapás azt hirdeti, hogy Isten egy szép napon megítéli a világot. De alázd meg magad, menj el a bűnösökhöz, a vámszedőkhöz és a paráznákhoz, könnyeiddel mosd meg a lábukat. Mert az ítélet Istené. Mert ha bevégeztél mindent, amit Isten rád bízott, ha az utolsó szöget is beverték a bárkába, ha az utolsó vörösbegy is meghúzódott a neki készített kalitkában, akkor megkezdődik az ítélet. Egy szép napon mégiscsak megerednek az egek csatornái. Kiderül, hogy mégiscsak jó lett volna bárkát építeni. Pont bárkát, és pontosan úgy, ahogy azt Isten meghagyta. Mert Isten ítéletében éppen az a döbbenetes, hogy pontosan úgy következik be, ahogyan megígérte. Szabadulni is csak azon az úton lehet, amit Isten mutatott. Ha Krisztust ajánlja, akkor csak ő az út, és senki más. Ha Krisztus megtérést meg újjászületést követel, akkor nincsen más megoldás. Persze, akkor már hiábavaló minden. Dicsérhetjük Noé szorgalmát, a bárka jóságát. ígérhetsz érte bármit, a bárka egyedül azé, aki építette. Az idegenek elől maga Isten zárja be ajtaját (7,16). Nehogy Noénak megessen a szíve a rimánkodókon, vagy pénzzel, összeköttetéssel, esetleg erőszakkal egyesek módot találjanak az ajtó kinyitására. Az ajtó bezárásának azonban van ennél egy mélyebb, teológiai értelme is. Amikor már mindenki elfoglalta a helyét, az utolsó pillanatban, mielőtt megindul az özönvíz, meggyőződnek még egyszer arról, hogy senki sem hiányzik. Ezt jelenti a saját kezűleg való bezárás. Ha ez belülről történne, azt hihetnénk, hogy az ember maga védi meg magát, és képes is erre. A kívülről való becsukásnak jó példája a su- nemi asszony, akinek meghalt a fia, és a holttestét felvitte a felházba és bezárta az ajtót, amíg elszaladt a prófétához (2Kir 4,21). A kívülről való bezárás azt jelenti, hogy valakit, aki magát nem tudja megvédeni, de mégis egyedül kell hagyni, erre az időre bezárják, hogy a betolakodóktól megvédjék őt, és a visszatéréskor sértetlenül találják. Az ókori keleti ember ezt valahogy úgy képzelte el, hogy Isten szinte leplombálja a bárkát egy olyan pecséttel, amelyen rajta áll a Jahve név. Egy lakatot le 2011/2 Sárospataki Füzetek 99
