Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Készíts magadnak bárkát!
Őstörténetek semmit. A rózsalugasokban tovább szól a zene. Olyan, mint a játszó gyermeksereg, amelyik nem veszi észre, hogy az erdő felett viharfelhők tornyosulnak. Úgy járnak- kelnek egy leesni készülő falhasadék alatt, hogy nem tudják, mikor válik el a por- szemecske, amelyik az egész falat engedi leesni. Amikor a fejünket sírva kellene temetnünk a porba, akkor vagyunk a legkönnyelműbbek. Mert Isten a világ felett kimondott ítéleteit mindig csak a hívő gyermekeivel közli. Csak Ábrahám tudta, hogy Sodoma elvész. Mert Isten így szólt, nem titkolhatom el Ábrahám előtt. Isten ma is szól. Ha Isten gyermekei vagyunk, tudnunk kell, hogy ez a világ vesztébe rohanó emberek tömege, akik Isten fenyegető haragját hordozzák magukon. Hiába tett bizonyságot Noé, az emberek ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek (Mt 24,37-39). Mintha mi sem történne. Amíg Isten ítéletről meg kegyelemről beszél, ők nem vesznek észre semmit, ahogy Jézus mondja. A bárkaépítőket mindenki megpróbálja lebeszélni. Amikor Noé, a hívő ember — a nem látott dolgokról való szilárd meggyőződésében — fiaival együtt nekigyürkőzik a favágásnak, az ateisták azt mondják neki, ne beszélj szamarakat Noé! Hiszen nincs is Isten. Hogyan lehetne hát ítélet? A vallásosok azt bizonygatják, Isten jó Isten! Az emberiség elpusztítása tehát nem hihető el róla. A földrajztudósok szerint pedig a föld minden vize kevés lenne arra, hogy a legmagasabb hegyeket is elborítsa. Az özönvíz tehát fizikai képtelenség. A filozófusok meg azt tartják lehetetlennek, hogyha az egész emberiség elpusztul, hogyan menekülhet meg közülük pont ez az egy? Ne bolondozz Noé! Megártott neked a vallásosság! Minek bárkát építeni, mikor olyan pazarul meg lehet élni ezen a földön? A szőlőtőkén gerezd piroslik, az eke barázdát hasít, a búzaszem izmaimban duzzadó erővé válik. Miért kell kiállanom az életnek ebből a jól bevált ritmusából? Ha kiállanék is, a másik életemet miért kell pontosan úgy berendeznem, ahogy Isten előírja? Miért éppen az evangélium szükséges az üdvösségre? Miért éppen Krisztus? Ezekre a kérdésekre azért nehéz feleletet adni, mert a kegyelmi eszközök csak a „megtartásra való nép” (lPét 2,9) számára azok. Ha Noé a bárkát egy nappal az özönvíz előtt el akarta volna adni, még tűzifának sem vették volna meg. A bárka csak Noé számára bárka. A hitetlen világ számára csak a gúnyolódás célpontja. Mint ahogy a golgotái kereszt is csak Isten hívő gyermekei számára váltság. A többiek csak mosolyognak rajta. Ám egy szép napon elkárhoz- nak majd, annak ellenére, hogy bárka épült, és diadalmasan magaslik fel a Golgotán a kereszt! Bizony nagyon sok miértet kell az embernek legyőzni, ha bárkát akar építeni. Igen sok embernek nem is sikerül. Az egyik el sem kezdi, megrémül a feladat nagyságától. A másiknak már csapásra lendül a karja, de elpirul a gúnyolódok gyűrűjében, és abbahagyja. A harmadik csak úgy ímmel-ámmal csinálja, és úgy készül a bárkája, mint a Luca széke. De mi lesz, ha megered az eső, és hiányzik a szurok, meg a tető. Azért nehéz a bárkaépítés, az Isten iránt engedelmes élet, mert fedezete, igazolása a jövendőé. III. III. Hogyan történt a% ö%önví%? Templomba nem járó ismerőseink, vagy a mai iskolákban felnövő gyermekeink, ha az özönvíz kérdése szóba kerül, rögtön azt kérdezik tőlünk, hogyan gyűjtötte be Noé az állatokat a bárkába. Miből táplálta őket egy teljes esztendeig? A föld tengerei ugyanabban az időpontban hogyan tudtak elborítani minden szárazföldet, a leg2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 97
