Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Készíts magadnak bárkát!
ŐSTÖRTÉNETEK felszakadása a bibliai világkép szerint az egész világépület összedőlését jelenti. A bűnös emberiségnek ez a katasztrófa a büntetése. A bűn következtében összeroppan a világ, és leheteden élni a földön! Azt hiszitek, ma nem ezt csinálja az ember? A vegyi anyagokkal szennyezett folyókban, tavakban elpusztulnak a halak, számtalan helyen nincs már tiszta ivóvíz, a levegőszennyezés miatt a városi utakon kipusztulnak a fák, betegszenek az erdők. Nehogy megint az ember miatt legyen lehetetlen élni a földön! Az özönvíz tehát a „kozmoszt,” az egész teremtett világot érinti, nemcsak az embert. Ez a történet mondanivalójának az egyik kulcsa. Az ember bűne miatt az egész föld bűnhődik (6,13). De míg az emberiség számára ez az ítélet a megsemmisülést jelenti, a Föld számára csupán „tisztulási fürdő,” amely lemossa beszennye- ződését és tisztaságát helyreállítja (4Móz 35,33-34). Ezért állnak a vizek hosszabb ideig a legmagasabb hegyek felett is. Az ókori ember úgy gondolkodott, hogy ami tisztátalan, azt meg kell mosni. Hogy Isten elé sem lehet tisztátalanul állni. Ezért voltak ott a jeruzsálemi templom előtt a hatalmas rézmedencék, ahol az emberek megmosták arcukat, kezüket, lábukat, hogy méltók legyenek az Isten elé állásra (lKir 7,44). Ugyanezért mosta meg Keresztelő János is a bűnbánó népet a Jordán folyó vizében, hogy vigye el bűneiket a feledés néma tengerébe (Mt 3,6). Világos tehát, ha az egész föld bűnös, az egész földet kell megmosni. Az özönvíz a föld megtisztulása egy teljes esztendeig tartó bűntörlő fürdőben. Ez az özönvíz bibliai értelme. Azt olvassuk, hogy „megsokasult ember gonoszsága a földön” (6,5). Az özönvíz óta már nagyon sokszor így volt ez mind a mai napig, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön. Néha egy-egy korban különösen is felgyülemlik az emberi gonoszság. Annyira, hogy az ember szinte felsóhajt, miért nem tesz már valamit Isten? Mit csinál most Isten? Mit csinál? Bánkódik és szenved. Isten szenvedése a golgotái passió. Ahol Isten Fiának a szíve beleszakadt a bűn miatti szenvedésbe. Mert nekünk nem olyan Istenünk van, aki érzékedenül szemléli a világot, hanem akinek a szíve belefájdul abba, amit ezen a földön lát. Ugyanakkor azt is hirdeti ez a történet, hogy ő haragvó Isten, bűnt büntető, világot, népeket, egyes embereket megítélő Isten. Rettenetes dolog ennek az élő Istennek a kezébe esni (Zsid 10,31). Tudom, hogy nem szerettek a bosszúálló, a büntető Isten arcába belenézni. Annyira hozzászoktunk már, hogy mindig csak Isten kegyelméről, bűnöket megbocsátó nagy szeretetéről, lelki sebeket kötöző jóságáról hallunk evangéliumot, hogy szinte idegenül hat, szinte sérti a fülünket az ilyen kijelentés, hogy Isten ítél és büntet. Pedig ez is hozzátartozik Isten lényéhez, a büntetés, az ítélet. Az özönvíz, amely rázúdult a világra, nem természeti csapás volt, hanem egy nagy isteni leszámolás a bűnnel. Isten egyszer vonalat húzott, és azt mondta: vége, elég. Igen, a Biblia határozottan beszél egy egyetemes ítéletről, egy végső, nagy és általános leszámolásról, ami még ezután jön, aminek az özönvíz csak előképe. Amikor egyszer minden megméretik, és minden kiderül. Minden Isten elé kerül, és hogyan állunk meg majd akkor Isten haragja alatt. Igen, ha a halállal pont kerülne az élet végére, nem lenne semmi baj. De a Biblia azt mondja: előbb a halál, azután az ítélet. 2011/2 Sárospataki füzetek 93
