Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Az asszony teremtése
Bajusz Ferenc igehirdetései 3) Néhány nagy buktatóra szeretném felhívni a figyelmeteket. Különösen hívő, templomba járó lányok nagy kísértése, hogy sajnálatból mennek valakihez. Bár nem érzik a szívükben Isten útmutató szeretetének a munkáját, de hát szegény fiú olyan magányos, olyan elhagyott. A ruhája is vasalatlan, a gombja is hiányzik. Mi lesz vele, ha nem törődöm vele, ha nem anyáskodom felette. Még valami rossz lány hálójába kerül. Majd én megmentem, áldozatommal meggyógyítom. Igaz, hogy nem hívő még, de azért velem máris el-eljövöget a templomba. A múltkor is tetszett neki a prédikáció. Milyen szép hivatás egy hívő lánynak egy ilyen kallódó lelket megmenteni! Aztán elmúlik néhány év, és a hívő kislány ott sír a lelkipásztor szobájában: Nem sikerült! Úgy megváltozott minden, amióta a felesége lettem! A templomba is úgy szöktem el. Csupa szenvedés és megaláztatás az életem. Persze hogy az. Mert a sajnálat nem szerelem. Aki összetéveszti a kettőt, maga lesz sajnálatra méltó. Meg akarta váltani Ádámot, mert elfelejtette, hogy csak egy Megváltó van, az Úr Jézus Krisztus, akinek az igéjében van egy és más az ilyen felemás igáról. Mert csak a szerelemből lett szeretette mondja az apostol, hogy „mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr [és...] soha el nem fogy” (IKor 13,8). A sajnálat hamar elfogy. 4) A másik kísértés, amikor valaki azt hiszi, hogy nem szabad zsákbamacskát venni, a házasságot ki kell előbb próbálni! A házasságot azonban nem lehet így „kipróbálni.” Pár nap, vagy esedeg pár év alatt sem. Mert a házasság végtelenül több, mint szexualitás. Ki tudja megmondani, hogy néhány ellopott szőlőfürtből milyen bor lesz 15 vagy 20 év múlva? 5) A harmadik buktató, az elismerés. Ismertem egy komoly fiatalembert. Minden vágya egy jó motorkerékpár volt. Evekig gyűjtött rá, minden ismerősét végigkérdezgette, hogy melyik a legjobb márka, vagy öt szakkönyvet áttanulmányozott, mire végre megvette álmai motorját. Aztán az új motorkerékpárral elindult a Balatonra, szabadságra. Az üdülőben megismerkedett egy kislánnyal. Együtt úszkáltak, együtt táncoltak, és a búcsúestén néhány kiürült borospalack között megkérte a kezét. A lány igent mondott. Visszajöttek Pestre, és pár nap múlva megtartották az esküvőt. Az esküvői vacsora után, mikor végre egyedül maradtak, a fiú átölelte a feleségét, s azt mondta: Olyan kimondhatadanul boldog vagyok. Mindig olyan feleségre vágytam, mint te vagy. Kedvesre, háziasra, gyermekszeretőre. Aki jó vacsorával vár majd, ha hazajövök. Akivel vasárnap együtt megyek templomba, és délután meglátogatjuk anyámékat. Itt a lány a szavába vágott. Viccelsz? — kérdezte. Csak nem gondolod komolyan, hogy én főzni fogok? Mindegyikünk eszik a munkahelyén. Vasárnap vendéglőbe megyünk. Gyereket egyáltalán nem akarok. A mamát meg a templomot is hagyd ki a játékból! Fél év sem telt el, már a válóperük is lezajlott. Ki volt a hibás? Nyilván az a fiú, aki évekig kutatott egy jó motorkerékpár után, de feleséget egy hét alatt szerzett. A házasságot nem lehet, elsietni. A jegyességet azért találták ki, hogy legyen idő az ismerkedésre, egymáshoz csiszolódásra, a másik lelkének felderítésére. Vagy, hogy idejekorán kiderüljön, nem egymásnak teremtett bennünket az Isten! IV. IV. Igénk következő tanítása: Mivel Isten látja, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, így döntött, „s^er^ek néki segítőtársat, ho^pf i//o7”(2,18). 66 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
