Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Az asszony teremtése
Őstörténetek 1) Itt a szentíró gyermekien egyszerű módon elmondja, hogy Isten próbára teszi az embert. Sorra eléje vezeti a megteremtett állatokat, hogy válasszon társat magának. De az ember nem találja meg közöttük a párját. Jellegzetes tulajdonságaik alapján neveket ad nekik, hiszen sok, az ember számára hasznos élőlény van közöttük, de egyik sem olyan, amelyikkel az ember közölhetné a gondolatait, érzéseit. Vagy megoszthatná vele a sorsát. A névadás annyit jelent, mint tulajdonba vétel.51 Ekkor Isten álmot bocsátott az emberre. Már a régi izraeli embereknek is feltűnt, hogy az ember felsőtestét a bordák sorozata védi, mint valami páncél, és egy bizonyos magasságban ez a páncél véget ér. Az altest védtelenül marad. Miért van ez így? Mert itt nyúlt közbe Isten. Ez a kedves képes beszéd elmondja, hogy Isten kiveszi az ember egyik oldalbordáját és belőle „építi” a nőt. Azt akarja vele elmondani, hogy a nő „csontomból való csont, testemből való test” (23). Ez a felismerés mondatja ki aztán az emberrel az együvé tartozást. A héber szöveg persze sokkal szemléletesebb, amit magyarra elég nehéz visszaadni. Az ’is azt jelenti férfiember, az ’issáh pedig asszonyember. Tehát mindkettő ember. 2) Természetes, hogy ezt a leírást nem kell szó szerint érteni. Azt akarja kifejezni vele a szentíró, hogy az asszony a házasságban nem olyan valaki, aki csak arra jó, hogy rendben tartsa a házat, szülje, nevelje, gondozza a gyerekeket, aki csak a szexuális élet kielégítésére szolgál. Az asszony egyenrangú társa az embernek. Ez fordítva is igaz. A férfi a házasságban nem csak arra való, hogy pénzt keressen, szolgáljon vagy udvaroljon, tehát ő sem eszköz, hanem élettárs! Egy régi prédikációban így mondták el atyáink: Mert Éva Adámnak nem a fejéből vétetett, ne uralkodjék tehát az asszony felett. Nem is a lábából, tehát a férfi ne tekintse az asszonyt alacsonyabb rendűnek önmagánál. Még csak nem is Adám vál- lából formáltatott Éva, ne az asszony hordja tehát minden terhét az életnek. Végül nem is a hátából, ne helyezze tehát Adám a feleségét háttérbe önmaga előnyére. Az „oldalborda” ebben a képes beszédben azt jelenti, hogy Éva Adám testének arról a helyéről való, ahol a szíve dobog, az oldalából, hogy egészen mellette álljon. 3) A legsürgősebb probléma tehát dsztázni, vajon a sok millió nő, illetve férfi közül melyik az, akit Isten számomra rendelt? Öt választom-e? Isten olyan végtelenül kegyelmes, hogy akkor is megteszi ezt az egymáshoz vezetést, ha valaki nem kérte annak idején. Vagyis később már senki se töprengjen azon, hogy hátha nem is ezt akarta Isten számomra élettársul, akit 20, 30 vagy 40 évvel ezelőtt választottam. Ne induljon el megkeresni az „igazit.” Higgyük el, hogy Isten akaratából vagyunk egymáséi, Isten kezéből kaptuk egymást. Nem a szerelem, nem a megszokás alapja a házasságnak, hanem az a hit, hogy Isten rendelt egymásnak bennünket. Ö tudja, hogy ki a hozzám illő segítőtárs, hogy ki az, aki az én fogyatkozásaimat, életemet kiegészíti. 51 A névadásnak Zimmerli szerint uralmi aktus jellege van (in: Zimmerli, Walther: Die Urgeschichte, 1. Moses 1-11, Zwingli Verlag Zürich-Stuttgart, 1967. 50.). A 2Kir 23,34 szerint Nékó fáraó Eliákim nevét Joakimra változtatta, Babilon királya pedig Mattania nevét Sedékiásra. Ezek a példák azt mutatják, hogy a névadás uralmi jogot jelentett. Miképpen Isten a teremtésekor nevet adott a nappalnak és az éjszakának (lMóz 1,5), a tengernek (10), úgy itt az embernek biztosítja azt az uralmi jogot, hogy a többi teremtménynek nevet adjon, és uralkodjon fölöttük. 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 67
