Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Az ember teremtése
Őstörténetek sokak jelenlétében rágalmazza Jóbot (Jób 1,6). Ézsaiás is magas trónon ülve, hatalmas udvartartással látta az Urat, mint egy nagy, keleti királyt (Ezs 6,1).38 A szentíró egyébként csak azt akarja érzékeltetni, hogy Isten maga is érzi, milyen kockázatot vállal, amikor embert teremt, aki dönteni tud majd a saját léte és sorsa felől. Aki tud emberséges meg emberségtelen is lenni. Az nem jó kifejezés, hogy egy ember „elállatiasodik.” Egy állat csak akkor támad, akkor öl, ha fél, vagy éhes. Egy állatnak soha nem jutna az eszébe, hogy a másik állatot kínozza, hogy letépje a körmét, fúrja az egészséges fogát, áramütésekkel égesse a testét. Ilyet csak az ember csinál. Hogy mit „kockáztatott” Isten az ember teremtésével, azt igazán csak a golgotái kereszt tövében értjük meg. Jézus Krisztusnak, Isten egyszülött Fiának bele kellett halnia abba — és itt persze csak balga, emberi szavakkal tudom kifejezni magam —, hogy „jóvátegye” Istennek azt a „meggondoladanságát,” hogy embert teremtett. Mert az emberben megdicsőülhet, de el is pusztulhat az a világ, amit Isten jónak — vagy ahogy az eredeti kifejezés jelenti —, az életre alkalmasnak teremtett. VI. Bibliánk azt tanítja, hogy Isten a maga „hasonlatosságra” teremtette az embert. Persze van köröttünk egy nagy tábor, amelyik azt hangsúlyozza, hogy nem Isten teremtette az embert, hanem az ember találta ki Istent, és formázta a maga hasonlatosságára. Isten nem más, mint egy megnagyobbított, tökéletesített képzeletbeli ember, a papok találmánya, és pusztán arra szolgál, hogy vele rettegésben tartsák az embereket. Szóval így építi ki az egyház a maga mindent megkötöző lelki uralmát. Ez azonban nem új keletű találmány. Kr. e. 570-ben Kolophonban született egy Xenophanes nevű görög filozófus, aki azt tanította, hogy „Homérosz és Hesiodos minden gyalázatost ráfogott a% istenekre. Mert az emberek olyannak képzelték az isteneket, mint saját magukat, ami a\t jelenti, ha az ökröknek és lovaknak keze volna és festeni tudnának, az isteneiket ökröknek és lovaknak festenék. Az etiópiaiak feketének és lapos ormiaknak, a thrákok vörös hajúnak és kék szeméteknek képzelik az isteneiket. ” Olyannak, mint önmaguk. Mert Istent mindenki saját maga alkotja magának. így lett belőle a keresztyének között ősz hajú, „nagyszakállas öregúr” — ahogy Ady Endre írja, vagy ahogy Michelangelo megfestette a Sixtus-kápolnában. Izrael pogány népek között élt, akik állatformájú isteneket tiszteltek. Egyiptomban az Áspis bika és Anubisz, a sólyomisten. Edomban Mólók, a bikaisten, Babi38 A „teremtsünk embert” (26) felszólítás értelmezésével kapcsolatban többféle elmélet született. A pluralis maiestatis lehetőségét kizárják, mert akkor azt az Ószövetség nyelvén nem ismerték, kivéve Ezsd 4,18 (Barth, KD„ III/l., 215., Westermann, Claus: Genesis, Kapitel 1-11, Biblischer Kommentar Altes Testament, Nukirchener Verlag 1976. 200.). A kommentárokban általában a következő megoldásokat találjuk: 1. Az óegyház a Szentháromságra értelmezte. Barth ezzel a magyarázattal lényegében megengedő állásponton van (in: KD. III/l., 216.). 2. Isten mennyei lények társaságában mondja ezt a mondatot. Ezt a magyarázatot babiloni parallelek és az Ószövetség néhány locusa is alátámaszthatná (lKir 22,19 kk.; Zsolt 82,1; Ezs 6,8 stb.). így értelmezi pl. Zimmerli (in: Walther Zimmerli: Die Urgeschichte, 1. Mose 1-11, Zwingli Verlag Zürich-Stuttgart, 1967. 72.). Westermann azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a magyarázat nem tartható, mert a P Jahve egyedülisé- gének szigorú hangsúlyozása mellett ilyen szóhasználatot nem engedett volna meg. A P irataiban nem találkozunk angyalokról vagy középlényekről szóló híradással. 3. A többes szám funkciója az, hogy az ember Istennel való azonosságát elhárítsa, vagy pedig azért fogalmaz így, mert a P Isten „én fogalmazását” a tulajdonképpeni kijelentésig kerülni akarja. Westermann ezt a felszólítást pluralis deliberationisnek tartja, ami Isten önmagával való beszélgetését jelend abból a célból, hogy cselekvésének további szándékát közölje (v. ö. Ezs 6,8; 2Sám 24,14). 2011/2 SÁROS PATAKI FÜZETEK. 57
