Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Az ember teremtése
BAJUSZ FERENC IGEHIRDETÉSEI Ionban a szárnyas oroszlán. Nem csoda, hogy Áron is aranyborjút készíttetett. De a próféták mindent megtettek, hogy kiirtsák Izrael hitéből az állatisteneket. Hóseás azon panaszkodik, hogy az emberek istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat, borjúkat csókolgatnak (13,2). Isten azonban Lélek. Jahve láthatatlan és ki- ábrázolhatatlan. Mivel azonban beszélni kell róla, nem volt más lehetőség, antropo- morf (néha teriomorf FF) kifejezéseket kellett használni. Életünk a kezében van. Karjával körülvesz bennünket. Szemével látja a cselekedeteinket, fülével hallja az imádságunkat, szájával szól hozzánk. Az, hogy Atyánknak hívjuk, az is antropo- morfizmus. De bárhogy beszélünk Istenről, ő kiábrázolhatatlan. A Biblia tiltja a „faragott képek” tiszteletét. De akkor mit jelent az „imago Dei,” az ember istenképűsége?39 Semmiképpen sem azt, hogy az ember külsőleg hasonlítana Istenre. Azt sem, hogy lelkileg hasonlítunk rá, hogy ugyanaz lenne az erkölcsi érzékünk és a felelősségérzetünk. Az is- tenképűség azt jelenti, Isten az embert társává tette olyan értelemben, hogy a többi teremtményen uralkodhat, Istent mintegy képviseli a földön. A héber falam szó tulajdonképpen szobrász szakkifejezés.40 Kisplasztikát, apró szobrot, de nagy állóképeket is jelent, amikkel az ókori világ tele volt. Az volt a szokás, hogy a forgalmi csomópontokra felállítottak egy-egy falamét, egy nagy állóképet, annak az uralkodónak a hasonmását, akinek a hatalmi körébe tartozott az az út. Amikor az egyiptomi uralkodók felállítottak egy ilyen állóképet, az azt jelentette, ez itt Egyiptom! Itt én uralkodom! Vigyázz, mert a cselekedeteidet itt Egyiptom törvényei szerint ítélik meg! így csinálták az asszírok és a babiloniak is. Istennek a hatalmi területe ez a világ. Ide állította az embert, mint a maga képmását, hogy jelezze, a világmindenséget Isten teremtette. Ez az övé. Ennek ő az Ura. Itt azonban valamit el kell mondjak még. Tudjuk, hogy a babiloni király Mar- duk isten helytartójának tartotta magát. Amikor tehát a babiloni királynak szobrot állítottak, a Marduk Istennek is a képmása volt. De csak a király számított Isten képmásának. A többi ember nem. A Bibüa az első könyv a világon, amely valamennyi ember egyenlőségét hirdeti. A fáraó piramisát építő rabszolga, a Babilonba deportált zsidó, a tengeri kalózok foglyai, a jobbágyok, az eltérített repülőgépek utasai, szóval minden ember pcelam, Isten képmása, Isten királyi uralmáról való jeladás a világban. 39 Az ember istenképűségéről szóló tanítással összefüggő értelmezések úgy foglalhatók össze, hogy az ember egyfelől Isten reprezentánsa a teremtettségben. Feladata, hogy uralma alá hajtsa mindazt, ami az emberen kívül megteremtetett. A másik értelmezési modell az embert úgy ábrázolja, mint aki Istennel a párbeszédes viszony létesítésére képes. A lMóz 1,26 k. értelmezésének történetéből az derül ki, hogy az imago Deit legtöbbször az emberről szóló kijelentésnek fogták fel, és nem Isten cselekvésének. A hangsúly mindenesetre inkább az emberre esett. Az ember teremtéséről szóló verseket (lMóz 1,26-30) a többihez képest eredetileg önálló és régebbi elbeszélésnek kell tekintenünk, amit összedolgoztak a világ teremtéséről szóló bibliai bizonyságtétellel. Az ember teremtése iránti érdeklődés és az arra adott teológiai magyarázat ősibb, mint a világ keletkezése iránti érdeklődés. Ha a lMóz 1,26-30 verseit eredetileg önálló elbeszélésnek tekintjük, az az exegézis számára is újszerű alapokat kínál. Mindjárt a bevezető mondat, Teremtsünk embert... ” emlékeztet bennünket az Enuma elis hasonlóan csengő mondatára. A babiloni szövegekben az ember teremtésének célja az, hogy az ember az isteneknek szolgáljon. A lMóz 1. az ember rendeltetését abban határozza meg, hogy a többi teremtményt hajtsa uralma alá. 40 A $cehm értelmezéséhez ld. az előző igehirdetés 32. lábjegyzetét. 58 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
