Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - "Teremtsünk embert!"
Bajusz Ferenc igehirdetései gatív pólus felé. Isten az embervilágban is ilyen ellentétes pólusokat állított fel, és közöttük is szakadatlanul folyik az erőáramlás. Istennek az a gondolata, hogy miközben feszültségi állapotba kerülnek, hatnak egymásra, s eközben ez az erő szép teljesítményekre lendíti őket. Jaj, ha olyan „rövidzárlatos” lesz a dolog, hogy a férfi az élete végső célját csak a nőben látja, vagy fordítva! De az is baj — ez egyik-másik egyház gyakorlata —, ha el akarják fojtani ezt az Istentől kapott adományt, és azt mondják, hogy az egymás iránt való vonzódás bűn. Tehát akkor meg akarják öldökölni magukban ezt az ösztönt. Bizony nehéz a két zátony közötti hajózás. Bizonyos, hogy ez az ún. „szexuális töltés” tulajdonképpen „élet-töltés.” Nem arra való, hogy mindig csak szerelmi élményekben süljön ki. Ennek az élet-töltésnek a nagy részét át kell váltani magasabb rendű emberi teljesítményekre, úgymint szeretette, szolgálatra, tudományos vagy művészi alkotásra, jó barátságra, lelki közösségre. Ez az értelme annak, hogy Isten férfiúvá és asszonnyá teremtette az embert. Mi, magyarok az asszonyt nem szoktuk „embernek” számítani. A falusi asszonyok még mindig úgy beszélnek a férjükről, hogy az „emberem.” Ha ketten mennek az úton, arról is azt mondják, egy ember meg egy asszony megy ott. A Biblia szerint az embert férfiúvá és asszonnyá teremtette Isten. Tehát az asszony is embernek számít. Egyedül egyik sem egész ember. Ketten együtt (!) viselik Isten képmását. Platon, a görög filozófus, aki nem tudott semmit erről a bibliai elbeszélésről, lényegében ugyanezt mondja el az ember teremtéséről. Valamikor az istenek csak egy embert teremtettek, és kettévágták. Ez a két külön rész sóvárogva keresi a társát, mert csak a másik által lesz egész és boldog, ha azt, akihez valamikor az idők előtt tartozott, megtalálja és vele testileg, lelkileg eggyé válik. Az ember teremtése ezzel a mondattal végződik: „Es látta Isten, hogy [...] íme, igen jó” (31). Ti most azt mondjátok, hogy a valóság épp az ellenkezője annak, amiről én itt beszélek. Pedig az ember gonosz, minél magasabb a műveltsége, minél szédületesebb a kultúrája, annál inkább gonosz. Hogy lehet ez? Hiszen amikor Isten megteremtette az embert, azt olvassuk, „látta Isten, hogy jó. ’’Tehát, hogy megfelel Isten céljainak. A görög mondavilágban olvasunk arról, hogy valaki egyszer sárkányfogakat dobált el, amikből azonnal harcosok születtek, akik rögtön egymás torkának estek. Hát nem ilyen az ember? Mi történt velünk, hogy a költő így panaszkodik: emberfaj sárkányfog-vetemény.^ Nincsen remény, nincsen remény. ” (Vörösmarty Mihály: Az emberek) Az történt az emberiséggel, hogy széjjeltört, elveszett rajta az Isten képe. Ügy széttört, mint amikor egy templomot feldúlnak a pusztító barbárok. A föld kietlenné vált, mert a bűn közöttünk járt, és ellopta rólunk az Isten képmását. Mit lehet tenni azért, hogy az emberen újra restauráljuk az Isten képét? Nos, itt érkeztünk el a titkok titkához. Isten kiformálta valamikor rajtunk a maga képét, és mi azt megrontottuk, elvesztettük. O felvette a mi képünket, és megjelent közöt- 35 35 Ld. 49. lábjegyzetet! 52 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
