Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Hogyan teremtette Isten a világot?

Múlnak az évmilliók, és jönnek az állatok. Egysejtű gyökérlábúak, korallok, ősrákok, csigák és pókok. Ki tudja hány évmillió telt el addig, amíg megjelent a 30 méternyi hosszú óriás a Földön, a gigantosaurus és az első ragadozó, a tyrannosaurus. Újabb évmilliók után érkeztek meg az aprótestű lovak, a majmok és az ember, így tanítja a természettudomány.

II. Mit tanít a S^entírás?

A Bibliát olvasó emberek rendszerint azzal a várakozással lapozzák fel a Mózes első könyvét, hogy abból minden igazságot megtudhatnak Isten teremtő munkájáról. Ám akkor a modern embert az a meglepetés éri, hogy Istennek az a kijelentése, amivel a természet képeskönyvében találkozunk — aminek az adatait a geológia meg a paleontológia, a Föld keletkezésével foglalkozó tudományok gyűjtögették egybe —, mintha nem lennének összhangban Mózes könyve elbeszélésével. Az igazság az, hogy Istennek kétféle kijelentése van. Az egyiket a teremtett világ színes képeskönyvének a lapjaira írta. Ennek az adataival a tudományos kutatások révén ismerkedhetünk meg. Ez a kijelentés azonban éppen olyan hiteles, mint ama írás, melyet Isten keze írt Babilonban, Belsazár lakomáján a terem falára (Dán 5,5), meg itt, a Szentírás lapjaira. A kettő azért nem fedi egymást, mert az egyik a fizikai valóságok, a másik a szellemi valóságok nyelvén beszél. A Biblia elbeszélése nem természettudományos leírás. Nem egy szemfüles rádióriporter helyszíni közvetítése a világ teremtéséről, hanem az Anyaszentegyház hitvallása a világteremtő Istenről. Nem a világ teremtésének kulisszatitkait mondja el, hanem mint egy ünnepi himnusz, a világ Teremtőjének a dicsőségét zengi.

Mielőtt továbbmegyünk, próbáljuk meg ezt pontosítani. Ugye ismeritek ezt a szót, hogy „kozmosz?” Az űrutazásokból mindenki tudja, hogy ez a görög eredetű szó azt jelenti: világmindenség, kész, berendezett világ. Nos, két és fél, három évezreddel ezelőtt, a Biblia egyes iratainak keletkezése idején a hébereknek erre még szavuk sem volt. Amikor a Szentírás azt mondja, hogy „teremtette Isten a^ eget és a földet, ” ezzel írja körül a világmindenséget. De a hébereknél az „ég” kifejezés sem a mai értelmében volt használatos (5Móz 10, 14). Az „ég” a láthatatlan világot jelenti, a mennyországot, a boldogok honát, tehát nem az égboltozatot, amelyet később, a teremtés második napján elkülönített Isten a földtől. Amikor tehát Isten a világmindenséget a semmiből — sőt, a semmi ellenére! (creatio contra nihilum [TT]) — előhívta, két mérhetetlen birodalomra osztotta. Az égre, amely a láthatatlan világ, az angyalokkal és az égi lényekkel, akik szemtanúi és dicsőítői az ő munkájának, ahogy a Jób könyvében olvassuk (38,4 kk.), és a földre, amely a látható világ (2Kor 4,18).

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. Ez tehát azt jelenti, hogy kétféle létezési forma van. Van egy „szellemi” világ, ami nem egyéb, mint Isten, az angyalok és a démonok létezési formája és van egy „anyagi” világ, amit az érzékeinkkel is felfoghatunk. A szellemi világról nem sokat tudunk, csak az anyagi világra való hatását érezzük. A menny teremtéséről és az angyalok boldog honáról aztán azért nem történik többé említés, mert ezt a könyvet, a Szentírást nem az angyalok, hanem a földi emberek számára írták. Miránk csak annyi tartozik, hogy ne felejtsük el, nemcsak földet teremtett Isten számunkra, hanem mennyet is, ahol örökélet várakozik ránk. Erről mondta Jézus a búcsúbeszédeiben a tanítványainak, hogy „a% én Atyám hálában sok lakóhely van. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. Es ha majd elmenŐSTÖRTÉNETEK

2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 21