Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Posztmodern vallásosság és médiatelítettség
Rácsok Gabriella elképzeléseket. Az egyén mint fogyasztó a spirituális iránti vágyával maga is inspirálja a médiát, hogy újabb „árucikkeket” termeljen ezen a „piacon”. Ezek az árucikkek pedig maguk is a vallásos jelentésalkotás, értelemalkotás kontextusává válnak.34 A mediatizálódás folyamatának hatására a vallás és a média keveredik és összeütközik a médiaközönség kulturális tapasztalatában. A választás lehetősége, valamint a legitimizáció képessége a kereső/néző (fogyasztó) kezében van, aki egyre sokrétűbb források és kontextusok között keresgélhet. A választási lehetőségek világában az egyén immár nemcsak azt találhatja meg, ami a színfalak előtt zajlik, hanem betekinthet a mögöttesbe is — természetesen csak olyan mértékben és formában, ahogyan ezt az alkotók jónak látják. Mindezekből az következik, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kap a „média-generált reflexió”, mivel a nyilvánosság egyre tu- datosabbá és reflektívebbé válik azzal kapcsolatban, hogyan működnek a dolgok. A vallásosságot ebben a kontextusban vizsgálva megállapítható, hogy mindez növeli a szkepticizmust az intézményes tekintéllyel szemben.35 A (poszt)modern velejárója a látvány és a vizuális média hegemóniája — látásban járunk. A (poszt)modern világ uralkodó nyelvezete a képi nyelv.36 Képek újságokban, magazinokban, televízióban, moziban, interneten, mellettük pedig az elsődleges, közvetlen tapasztalatok kezdenek háttérbe szorulni, jelentéktelenné válni. Míg korábban a képek értelmezték a valóságot, úgy a jelen posztmodern kultúrában inkább birtokolják azt, mivel sok esetben csak a képeken keresztül tapasztaljuk a valóságot, mindeközben a jelek (képek) és közvetítők (médiumok) kiszolgáltatottjává válunk. A posztmodernben megváltozik a jel és jelzett dolog viszonya: a korábbi hagyományos kapcsolat megkérdőjeleződik. Jean Baudrillard egyenesen azt állítja, hogy a mai kor embere a szimulációk világában él, amelyben a média gerjesztette képek bármilyen rajtuk kívül álló valóságtól függedenül léteznek, ezért az egyén számára a realitás egyre bizonytalanabb, és világát olyan jelek/képek (szimu- lákrumok) népesítik be, amelyek helyettesítik és elpusztítják a valóságot.37 Mindez hatással lehet a hagyományos vallási jelentéstartalmakra is. A környező világ mediatizált értelmezése, a kommunikáció és az interperszonális kapcsolatok átalakulása mellett az „én” posztmodern felfogása is jellemző irányt mutat: az „én” határai elmosódnak, miközben a másokkal, környezettel és a médiával való kapcsolata állandó újradefiniálásra készteti az egyént.38 Az identitásformálás és -fenntartás lesz a kapcsolódási pont a média és a vallás között, mivel többek között az identitáskeresés folyamatában történik meg a média és a vallás interakciója. Az identitás- és értelemkeresés, a jelentésalkotás szorosan összefonódik a vallásosság kialakulásának folyamatával. A hit kialakulása az értelemadási struktúrák fejlődésében is leírható. Itt nem a vallásos tudásról van szó, hanem arról a folyamat34 Stewart M. Hoover: Religion in the Media Age. London-New York, Roudedge, 2006. i. 35 Hoover: i.m. 1,2,11. 36 Sut Jhally: „Image-Based Culture: Advertising and Popular Culture”, in: Kelly Michelle Askew, Richard R. Wilk (szerk.): The Anthropology of Media: A Reader. Oxford, Blackwell, 2002. 334. 37 Jean Baudrillard: „A szimulákrum elsőbbsége” - részlet, ford. Gángó Gábor, in: Kis Attila Attila, Kovács Sándor, Odorics Ferenc (szerk.): Testes könyvI. Szeged, Ictus Kiadó és aJATE, 1996. 161-193. 38 Duane R. Bidwell: „Maturing Religious Experience and the Postmodern Self’, Pastoral Psychology, 49. évf. 4.sz. 2001: 277. 86 Sárospataki Füzetek 2010/3
