Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Posztmodern vallásosság és médiatelítettség

ról, amelyben az egyén a vallásos valóságot felfogja, feldolgozza, illetve élete gyakorlati megnyilvánulásaiban alkalmazza.39

4. A film (kvázi-)vallási funkciói

A jelentésalkotásnak, értelemkeresésnek a hagyományos intézményes valláson kívül eső folyamatát vizsgálók40 nagy előszeretettel nyúlnak Clifford Geertz vallásdefiníciójához:

[A vallás] 1) szimbólumok rendszere, mely arra szolgál, hogy 2) erőteljes, meggyőző és hosszan tartó motivációkat és lelkiállapotokat hozzon létre az emberekben, miközben 3) kialakítja a létezés általános rendjének koncepcióit, és 4) ezeket a koncepciókat a tényszerűség olyan aurájába öltözteti, amelyben 5) a lelkiállapotok és motivációk egyedülállóan valóságosnak tűnnek.41

Ebben a definícióban a vallásnak inkább funkcionális, mintsem lényegi megközelítése érhető tetten, ami azonban lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogyan válhat a film mint mozgóképes médiaműfaj az értelemalkotásként is definiált posztmodern vallásosság forrásává, vagyis milyen (kvázi-)vallási funkciókat tulajdoníthatunk a filmnek.42

Szimbólumok rendszereként a vallás funkcióját tekintve lehet modell vagy minta a kultúrában, mégpedig kettős értelemben: a valóság modellje {„model of reality’), és modell a valóság számára {„modelfor reality’). A kettő közötti különbség a világkép és az ethosz közú különbséget tükrözi: a világnézet azt írja le, milyennek látjuk a világot, így a percepció modellje, míg az ethosz azt, milyennek szeretnénk látni, vagyis modell, amely a valóság konstruálásában segít.43 A vallási szimbólumok két különböző diszpozíciót, mégpedig motivációkat és lelkiállapotokat hoznak létre bennünk. A motiváció itt bizonyos típusú cselekedetek végrehajtására, illetve bizoPOSZTMODERN VALLÁSOSSÁG ÉS MÉDIATELÍTETTSÉG

39 Elorváth-Szabó: i.m. Ugyanezt fogalmazza meg Clifford Geertz: „Bármi legyen is a vallás, részben mindenképpen egy kísérlet — nem annyira explicit és tudatosan átgondolt, mint inkább implicit és érzelmileg megélt próbálkozás - azoknak az általános jelentéseknek megőrzésére, melyek alapján minden egyes individuum értelmezi saját tapasztalatait, szervezi viselkedését.” Clifford Geertz: „Az ethosz, a világkép és a szent szimbólumok elemzése”, ford. Sajó Tamás, in: My értelmezés hatalma. Budapest, Osiris Kiadó, 2001, 8. A vallásosság és az átfogó jelentésrendszerek kapcsolatáról bővebben ld. Martos Tamás: „Vallásosság és az értelmes élet pszichológiája”, in: Elorváth-Szabó Katalin (szerk.): Vallásosság és személyiség. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, 2007. 9-36.

40 Pl. Tomas Axelson: „Movies, Mind and Meaning - Studying Audience and Favourite Films”, konferencia-előadás, For the Network on Medatization of Religion and Culture seminar on ‘Sacred & Digital’, Oslo, 15-17 June 2006. 1-11. http: / / mrc-network.media.ku.dk/upload / application /pdf /f51d6748/Tomas Axelson - Movies, Mind and Meaning.pdf (megtekintés: 2010.08.17.), valamint John Lyden: Film as Religion — Myths, Morals, and Rituals. New York University Press, 2003.

41 Clifford Geertz: „A vallás mint kulturális rendszer”, ford. Botos Andor, in: My értelmezés hatalma. Budapest, Osiris Kiadó, 2001, 76.

42 A kérdésfelvetés nem önkényes. Axelson filmnézési szokásokat vizsgáló felméréseiben éppen ahhoz keresett támpontokat, hogy milyen mértékben használjuk a filmet az értelem- és identitásalkotás forrásaként. A megkérdezettek többségének élményt (97%) és szórakozást (83%) jelent a filmnézés, 65% szerint azonban a film lehetőséget ad arra is, hogy megvitasson dolgokat barátaival, 62% szerint pedig segít elgondolkodni az élet fontos kérdéseiről. Az interjúkból a következő életkérdések listája alakult ki: 1. Miért élünk és halunk meg? 2. Élet célja / értelme 3. Bűntudat és felelősség 4. Mi a valóság? 5. Mi az ember? 6. Mi a szeretet? 7. Mi Isten? 8. Mi a jó? 9. Jó és rossz 10. Erkölcsi alapelvek. Axelson: i.m. 4,5.

43 Geertz: „Az ethosz...”, 7-8,10.

2010/3 SÁROSPATAKI FÜZETEK 87