Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sell, Alan P. F.: Milyen megoldásra váró feladatok elé állítja Kálvin a 21. századi egyházat?
Sell, Alan P. F. gyenek: „Az egyház minden egyes tagjának meg van parancsolva az, hogy a nyert kegyelemnek mértéke szerint az egyház nyilvános építésére törekedjék, csak illően és annak rendje szerint tegyük ezt.”17 Mindezzel ismét feladat elé állítja Kálvin a mai egyházat. Sok nyugati történelmi egyházban a szentek építésének jelentős visszaesését láthatta a huszadik század. A bibliaórák száma csökkent, a szószék fejedelmeinek igehirdetéseit megjelentető kötetek szerzőik színről való eltűnésével együtt megcsappantak, a keresztyének többsége által olvasott heti vagy havi lapok bibliai vagy teológiai tartalmú írásai is zsugorodtak. Mindez a brit állami iskolákban több mint egy évszázadnyi kötelező vallásoktatás ellenére egy olyan nemzedéket hagyott maga után, amelynek hiányos ismeretei vannak a Biblia tartalmáról, és amely sokkal kevesebb segítséget kapott, mint amennyit kaphatott volna a Biblia természetének és előállásának megismeréséhez. Soha nem fogjuk megtudni, hogy hányán szállingóztak el az egyházból csak azért, mert nem kaptak segítséget abban, hogy a bibliai történetek kritikátlan, sőt infantilis felfogásától eljussanak egy olyan érettebb felfogásig, amely nem mond ellent az ismeretek egyéb területein szerzett tudásuknak.18 Sőt mintha néhány lelki- pásztor éppen azt a stratégiát követte volna, hogy hallgat az ilyen kérdésekben, nehogy összezavarja a híveket. Biztos vagyok azonban abban, hogy akármilyen jóindulat is áll e mögött, inkább nemkívánatos eredményekhez vezet, ami viszont a lelkipásztori tisztesség kérdését veti fel. Meggyőződésem, hogy amennyire tőlünk telik, próbáljuk értelmezni Isten Igéjét, keressük Krisztus akaratát a Lélek által az Igén keresztül a testvéri közösségben. „Testvéri közösségen” itt nem egyszerűen azokat a keresztyéneket értem, akikkel együtt járunk istentiszteletre, vagy az egyház nagyobb közösségét, hanem a különböző korok szentjeinek tanúságtételét.19 IV. Kálvin negyedikként elválaszthatatlannak tartja az Igét és a sákramentumokat. A Genfi hitvallás szerint az Ige és a sákramentumok alkotják az egyház ismertetőjegyeit: „Hisszük, hogy az igazi jel, mely révén Jézus Krisztus egyházát tulajdonképpen felismerhetjük az, hogy az O szent evangéliumát tisztán és hűségesen prédikálják, hirdetik, meghallják és megtartják, hogy az ő sákramentumait megfelelően kiszolgáltatják. . .”20 A magyarázat az, hogy „a sákramentumoknak nincs más rendeltetésük, mint Isten Igéjének, s e rendeltetés az, hogy nekünk fölajánlják és élénkbe adják a Krisztust és Őbenne a mennyei kegyelem kincseit.”21 A sákramentumok továbbá megkövetelik, „hogy kísérje azokat a szereztetés teljes magyarázata 17 Institutio, IV.i.12. 18 Ld. még Alan P. F. Sell: Nonconformist Theolog in the Twentieth Century. Milton Keynes: Paternoster, 2006, 164-5.; Testimony and Tradition, 10-12; Nonconformist Theolog in the Twentieth Century, 165, 189. 19 Ld. még Alan P. F. Sell: „By the Spirit, through the Word, within the fellowship”, Touchstone, VII no. 3. (1989. szeptember): 32-41; és R. Ward Holder tanulmányát: „Ecclesia, legenda atque intelligenda Scriptura:, the Church as a discerning community in Calvin’s hermeneutic”, Calvin Theological Journal, XXXVI no. 2. (2001. november): 270-289. 20 The Geneva Confession, 1537, 18.par. 21 Institutio, IV.xiv.17. 72 SÁROSPATAKI FÜZETEK
