Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sell, Alan P. F.: Milyen megoldásra váró feladatok elé állítja Kálvin a 21. századi egyházat?
Milyen feladatok elé állítja Kálvin a 21. századi egyházat? és az ígéretek világos kijelentése.”22 így „a sákramentum helyes kiszolgáltatása nem állhat meg az Ige nélkül. Mert bárminő haszon származik ránk az úrvacsorából, annak mindnek szüksége van az Igére; akár a hitben kell megerősíttetnünk, akár a hitvallásban gyakoroltatnunk, akár tisztünkre felébresztetnünk, igehirdetésre van szükség.”23 Kálvin szerint az úrvacsorával rendszeresen kell élni.24 Köztudott, miszerint azt a vágyát, hogy az Ige és a sákramentum együtt legyen jelen minden vasárnapi istentiszteleten, a genfi elöljárók megtagadták. Ami a keresztséget és az úrvacsorát egyaránt illeti, Kálvin az egyház sákramen- tumainak tekintette azokat, ennél fogva az előbbi a szövetség gyermekeinek, az utóbbi a hitüket megváltóknak szól. Jóllehet Kálvin nem könnyen értette volna meg azt a keresztyént, aki kerüli a sákramentumokat, mégis óvakodott attól, hogy azokat az üdvösség feltételévé tegye: „...nem lehet Isten kegyelme akként hozzájuk [a sákramentumokhoz] fűzve, hogy azt hit által az Úr Igéjéből is ne vehetnők.”25 Kálvin megfogalmazásában a keresztségben „elsősorban a bűnöktől való meg- tisztíttatás mutattatik meg, amelyet Krisztus véréből nyertünk; aztán a testnek meg- öldöklése, amely az O halálában való részesedésben áll, amely által a hívek új életre, sőt a Krisztussal való társaságra születnek. ... egyúttal oly jelkép is, amely az emberek előtt a mi vallásunk mellett tanúságot szerez.”26 Máshol ezt bővebben is kifejti és megjegyzi, hogy a keresztség annak jele, hogy az Atya érdemtelenül befogad bennünket az O egyházába, Krisztus vére helyreállítja az Atyával való kapcsolatot, a Lélek újjáteremt bennünket.27 Vagy egy' másik helyen: „a keresztség ... valami belépés az egyházba és mintegy beavatás, amely által Isten népe közé számiáltatunk; lelki újjászületésünk jele.”28 Itt ismét a szövetség eszméjével találkozunk, ami összhangban áll Kálvinnak azzal a nézetével, hogy a megkereszteltek eltemettetnek Krisztussal, a világnak meghaltak, Istennek élnek.29 Mindebben a következő megoldásra váró feladatokat látom a mai egyház számára. Először is jól tesszük, ha megpróbáljuk átgondolni, mit jelent az egyház számára Isten szövetséges népének lenni. A sákramentumok az egyház sákramentu- mai. A gyermekkeresztség a szövetség gyermekeié, és ha a szülők maguk nem egyháztagok, akkor az egyháznak céltudatosan fel kell vállalnia evangélizácós és tanítói küldetését. Hasonlóképpen az úrvacsora is fegyelmezett megközelítést kíván, hiszen szövetségi lakoma, amely készülést követel meg azok részéről, akik abban részesülnek. Kálvin örömmel üdvözölné a múlt század liturgiái mozgalmának azt a vágyát, hogy szoros kapcsolatban maradjon Ige és sákramentum az egyházi liturgiá22 Short Treatise on the Holy Supper of Our Lord in which is shown its True Institution, Benefit, and Utility, 1540, 48.par. 23 Institutio, IV.xvii.39. 24 Ld. Institutio, IV.xvii.44. 25 Uo., IV.xv.22. 26 Uo., rV.xvi.2. 27 Ld. az IKorinthus 1,13-ról írt kommentárt, ford. John Pringle, 1848, 69-70; CNTC ford. John W. Fraser, 1960, 29-30. 28 Institutio, IV.xvi.30. 29 Az lPéter 3,21-ről írt kommentár, ford. John Owen, 1855, 117; CNTC ford. William B. Johnston, 1963, 295. SÁROSPATAKI FÜZETEK 73
