Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rogerson, John W.: Sajátos ószövetségi teológia - Kulturális emlékezet, kommunikáció és embernek lenni
ROGERSON, JOHN W. Bevezetés Milyen formában jelenik majd meg a „teológiád”? Mi lesz a rendező elve? Gyakran tették fel nekem ezeket a kérdéseket az utóbbi években, amikor a kollégák megtudták, hogy ószövetségi teológia megírását tervezem. Szokásos válaszom az volt, hogy nem vagyok benne biztos, és valahányszor a témára gondoltam, különböző válasszal álltam elő! Egy dologban azonban mindig biztos voltam, mégpedig abban, hogy az én „teológiám” majd megpróbálja megszólítani a mai világot, és nem azt a gyakorlatot követi, mely arra tesz kísérletet, hogy rekonstruálja mindazt, amit az emberek hajdanában hihettek vagy nem hihettek az ókori Izraelben.4 Mióta rábukkantam a Rudolf Bultmann Theologie des Neuen Testaments című művéhez írt Epilegomenára, érzem úgy, hogy abban olyan kihívás jelenik meg, melyet én is fel szeretnék vállalni. A saját fordításomban ez a következőképpen olvasható: Mivel az Újszövetség történeti dokumentum, mégpedig a vallás története, értelmezése megköveteli a történeti vizsgálódást, melynek módszerei a felvilágosodás óta alakultak ki, s az a korai keresztyénség kutatásában és az Újszövetség magyarázatában hozta meg a maga gyümölcsét. Egy ilyen munka csak két szempont figyelembevételével hajtható végre: vagy a rekonstruálás, vagy pedig a magyarázat céljával. A rekonstruálás a múlt történelmével foglalkozik, a magyarázat pedig az Újszövetség írásaival, és nyilvánvaló, hogy egyik sem valósítható meg a másik nélkül; kölcsönös együttműködés figyelhető meg. Fontos kérdés azonban, hogy a kettő közül melyik áll a másik szolgálatában. Vagy az újszövetségi írásokat tekintjük forrásoknak, melyeket a történész arra használ, hogy a történelmi múlt jelenségeként rekonstruálja a korai kereszténységet, vagy a rekonstruálás áll az újszövetségi írások magyarázatát érintő szükségletek szolgálatára, feltételezve, hogy ezek az írások tartogatnak valami üzenetet a jelenre nézve. A történeti kutatás, mely részét képezi az itt bemutatásra kerülő leírásnak, az utóbbi nézet támogatásának tényezőjeként jelenik meg.5 Az én érdeklődésemet az az állítás keltette fel, hogy a történeti rekonstruálás szolgálja az Újszövetség magyarázata iránti igényt, mely abból a meggyőződésből indul ki, hogy ezek az írások üzenetet hordoznak a ma számára. Azt remélem, hogy 4 Ebben a tekintetben a kezdeményezés hasonlít arra a látásmódra, ami ilyen szerzők írásában jelenik meg, mint például Walter Benjamin és Ernst Bloch, mely szerint a filozófiának és a történelemnek segíteni kellene bennünket abban, hogy megértsük a mai világot. Lásd H.-E. Schiller, Bloch- Konstellationen: Utopien der Philosophie, Lüneburg zu Klampen, 1991; tanulmányok: Philosophie als Optativ: Ernst Blochs Leipziger Vorlesungen zur Geschichte der Philosophie, pp. 11-24, és Jetztzeit und Entwicklung: Geschichte bei Emst Bloch und Walter Benjamin, pp. 25-50. Lásd különösen p. 22; Walter Benjamin munkájában (Passagen-Werk) így határozta meg a feladatot annak helyes módjára vonatkozóan, ahogy adolgokat megjelenítsük: azokat mutassuk be a mi terünkben, ne pedig magunkat azokéban. Az utalás Benjamin művére v onatkozik: Das Passagen- Werk, in Gesammelte Schriften V, Frankfurt a. M.: Suhrkamp, 1982, p. 1014; ET The Arcades Project (trans. H. Eiland and K. McLaughlin),Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1999, p. 846: „íme a dolgok megjelenítésének helyes módja: azokat reprezentáljuk a mi terünkben (ne pedig magunkat azokéban.)” 5 R. Bultmann, Theologie des Neuen Testaments, 9th edn, Tübingen: J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), 1984, p. 600. 104 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2010/4
