Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Posztmodern vallásosság és médiatelítettség
Rácsok Gabriella kezik, hogy a posztmodern visszaállítja a különbözőség, és az egyéni vallásos meggyőződések méltóságát, vagyis végső eredményként egy kevésbé arrogáns felfogást eredményezhet a világról és másokról.10 Jellemzője a posztmodern vallásosságnak, hogy az egyént nem csupán önmagában értelmezi, hanem a hagyományosnál sokkal erősebben érzi a kapcsolatot önmaga és a világegyetem között, vagyis érzékeny a környezetére. Ebből következően számára egyéni megváltás nem létezik egyetemes megváltás nélkül, illetve a vallásosság egyetemes-biológiai jelleget ölt. A világegyetem ilyenfajta tisztelete etikai következményeket hordoz: a felelőben fogyasztásról, a profit mindenre kiterjedő logikájáról való lemondást, melynek helyébe a szolidaritás választása kerül. Az egyetemesben feloldó vallásosság a környezeti problémákat nem pusztán technikai kérdésként kezeli, sokkal inkább a közös, kollektív sors részének.11 Nesti mind az öt jellegzetességben a jelentésalkotás és értelem-/megváltáskeresés különböző megnyilvánulásait látja. Horváth-Szabó Katalin az amerikai társadalomkutatók vallásos pluralizmust leíró kategóriáit mutatja be, mely vallástípusok inkább az individualizációs, mintsem a szekularizációs folyamatokat igazolják.12 Az egyik ilyen szemléletes kategória a kávéházi megközelítés, miszerint a posztmodern ember mintha étlapról13 válogatna, szabadon kiválasztja a számára megfelelő vallást, vallásgyakorlati módot, eszmét, erkölcsi szabályrendszert, vagyis független a korábban adottságként létező vallási tekintélyektől. Mivel az egyén nem csupán egy vallási rendszeren belül választhatja meg a számára megfelelő tanításokat, hanem akár különféle vallásokat vagy tradíciókat is „összedolgozhat” sajátjaként, turmixvallásnak14 is nevezik ezt a vallási formát: „Egy kis New Age, egy csipet feminizmus, egy kis pszichoterápia, megspékelve ezoterikával, keleti meditációs technikákkal és egy kis zsidó-keresztény hagyománnyal.”15 Mindezekkel együtt nem jelenthető ki, hogy a posztmodern vallásosságra a vallások és nézetek ilyen mérvű keverése összességében és átfogóan jellemző. Az intézményes, tradicionális egyházi vallásossághoz közelebb álló posztmodern vallás- felfogás is létezik. Ennek jellemzője lehet, hogy a vallást attrakcióként kezeli (pl. újabb karizmatikus csoportok), vagy a vallásos tapasztalatok felértékelődése jellemzi, amelyhez hozzátartozik az Istenhez való közelség érzése és a személyes átformálódás lehetősége. Másik végletként jellemzője lehet a posztmodern vallásosságnak, hogy az egyén közömbösséget mutat a vallás intézményei és hierarchiája iránt, de lojális a helyi vallási közösségek felé, különösen akkor, ha a csoport szociális igényeket vagy egyéni szükségleteket elégít ki.16 '0 Uo. 384-385. » Uo. 384. 12 Horváth-Szabó Katalin: „Az én és a vallás a posztmodem korban”, Távlatok 2002: 238-248. 13 Hegedűs Rita kifejezetten a „... la carte” megnevezést használja. Hegedűs Rita: A vallásosság alakulása Magyarországon a kilencvenes évek kutatásainak tükrében. PhD értekezés, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, 2002. 70. 14 Hegedűs az „összebarkácsolt” jelzőt használja. Hegedűs: i.m. 70. 15 Horváth-Szabó idézi: David M. Wulff: The Psychology ofPailigion — Classic and Contemporary Viem. New York, John Wiley and Sons, 1997. 9. 16 Horváth-Szabó: i.m. 82 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2010/3
