Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jaskóné Gácsi Mária: 120 éve született Komáromi János
Jas kon i GAcsi Mária lete a szubmisszió felé viszi. Ebből az aspektusból nézve megegyező az a kritikai megítélés, mely szerint úgy ír, „ahogy asj a sárospataki főiskolában a régi kálvinista történelmi értékelés alapján megtanulta. ”* Karácsony Sándor argumentumával egyetértve, a kálvinista Komáromi elbeszélő volt, „epikus mesélő”, protestáns és református egyben: „a képjelet minden mással szemben vak és süket, unja magát, csak akkor történik vele valami, ha emberek sorsa pereg le előtte ag író szántotta sorok nyomán. ’*J Nem filozofálgat, a mesék fontosak és nem pedig az események történetének ad valamilyen magyarázatot. Történeteit mindig el tudjuk mondani, nem ő a lélekbúvár, hanem neki fontos az írás által átélt lelki gondozás; önjutalmazó mesélő, aki terápiából írt. A Felvidékről elszakadt, hazáját vesztett írónak, Komáromi Jánosnak gondolatai, szavai nem vegyültek bele az irredentizmus kórusába, ahogy ezt többen állították. Nem vállalt szerepet semmilyen mozgalomban, sőt bátor kritikával illette azok értelmetlenségét. Tehát nem a korai halála miatt „feledték el”, hanem mert a műveiben hangot ad a szülőföld szeretetének és ezt oly vehemensen teszi, hogy 1945 után nem kívánatosnak minősült. Ezt a fajta ignorációt és azt a tényt, hogy soha nem tudott visszamenni Málcára, Legényére, Csörgőre, haláláig nem tudta feldolgozni. A szerző folklór-világa is rendkívül érdekes és értékes ismereteket közvetít. Az író önéletrajzi ihletésű regényeiben, novelláiban gazdagon előforduló néprajzi elemek színesítik és gazdagítják stílusát, mondanivalóját. Az általuk közölt néprajzi eseményeket olvasva a magyar népi hagyományok gazdagsága, harmóniája tárul elénk, és felemelő érzés ennek részesévé válni. A szegény sorsú emberek életét, a gyermekkorban átélt élményeket és tapasztalatokat megörökítő műveiben nem csupán a családjához való kötődését, hanem a felvidéki néplélek mélységeit is elénk tárja. Alkotásait igazán izgalmassá teszik a világ gyermeki fantáziával látott eseményei: nála a kísértetek, rémek valóban élnek. A mesék, dalok, legendák megszépítő történetei a túlélést biztosították, hitet adtak és utat nyitottak a különböző társadalmi csoportok közötti mély szakadék áthidalásához. A gyermekkorban átélt élményekre így emlékszik vissza: ,yJkkor még s^ájról- s^ájra adták a hagyományt, e^ért élnek annyira bennünk. ”w Egyik elbeszéléskötetében így vall a hagyományok társadalmi és kulturális jelentőségéről: „Ki tudná megmondani ennyi esztendő után, mi volt a valóság a régi világban, mennyi volt benne a költésit. A. legendával símben nincs létjogosultsága semmiféle bírálatnak. írásaiban a néphagyományok felelevenítésével gazdag néprajzi kultúrát hagyományoz az utókorra, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Hiszen felgyorsult világunkban az uniformizált termékek sokfélesége, szédítő sokasága az igazi identitást megőrző hagyományok marginalizálódását hozta magával. Sokat tett a magyar kulturális örökség védelme érdekében; a néphagyományok közlésével olyan értéket képvisel, mellyel a magyar kulturális sokszínűség megismerhetővé válik. Komáromi János elbeszélő művészetének egyedisége, varázsa fogott meg, optimista és keresztény szemléletű mesemondása. Nem éreztem műveiben az erőltetett 8 9 10 11 8 Komáromi János: Ordasok, in. Kálvinista Szemle 1931. XII. évf. 46. sz. 369. 1. 9 Karácsony Sándor: Komáromi János, Exodus, Bp., 1941, 41. o. 10 Komáromi János: Hat vőlegény, Genius Könyvkiadó, Bp., 1930, 43. p. 11 Komáromi János: All a malom, Genius Könyvkiadó, 1936, 81. p. 76 Sárospataki füzetek 2010/3