Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Peres Imre: A pünkösdi entuziazmus pozitív és negatív vetületei
Peres IM re Nem véletlenül tartjuk a Szentlelket a Szentháromság harmadik személyének, aki függetlenül az emberi lélektől cselekszik, mint valami önálló személy: először meggyőz a bűnösségünkről, de egyúttal a Jézus Krisztus győzelméről és uralmáról is, bizonyságot ad a bűnök bocsánatáról, Krisztussal való közösséget hoz létre, lelki ajándékokkal ruházza fel az egyházat, amelyet épít, és gyümölcsét érleli, könyörög a hívőkért, és biztosítja őket az örök élet felől. A Szenüélek név mellett gyakran halljuk — főleg Jézus szájából — a Paraklétosz — Pártfogó-vigasztaló megjelölést is, ami szintén az ő „alapvető munkájára“ utal. „A szó igei alakja azt jelenti: valakit szövetségül hívni. De még inkább: valakit mint védőügyvédet hívni. Ha ezt a szót így értjük a Szentlélekre, akkor a Szentiélek olyan személy, aki képessé teszi az embert arra, hogy minden akadállyal szembenézzen, mert megerősíti, bátorrá teszi, tanácsot ad — azaz: mellette áll döntéseiben, küzdelmeiben, harcaiban, mégpedig úgy, hogy döntései helyesek, harcai győzelmesek legyenek —, ugyanakkor védőügyvédje Isten előtt is“.63 Más értelmezés szerint a Szentlélek munkáját tanítói, bizonyságtevő és értelmező szolgálatra is osztják.64 Az egyházban nagyon sokszor az a tévedés ütötte fel a fejét, hogy a Szentlélek munkáját leginkább az élményekben kell keresni, és a különböző csoda-jelenetek szerint valódiságát ill. mélységét megítélni. Az ilyen tapasztalatból kiinduló hit- és életkritérium nagyon leegyszerűsíti és egyoldalúvá teszi a Szentlélek munkáját, hogy a hitélmény játszik a legnagyobb szerepet, miközben az Ige, valamint a sákramentu- mok objektív valósága elveszíti központi jelentőségét. Ez nem azt jelenti, hogy az extázis-élményt ki kell zárni a keresztyén ember hitéből. Nem. Csak nem szabad, hogy a hívő reménysége és bizalma a tapasztalatokon és élményeken múljék, az csakis az Úr Jézus Krisztusban legyen, a hit ajándékozójában és bevégzőjében.65 Egyébként „a ló másik oldalára eshet” a hívő: az élmények és lelki tapasztalatok hajszolása különböző mesterséges praktikákhoz vezetik őt, amikor a Krisztus és munkája elveszíti számára a „népszerűségét“, háttérbe kerül, és csak a nagy tapasztalatok, lelki áldások izgalmas megnyilvánulásait keresi. Ettől pedig már csak egy lépésre van a lelki gőg, amely oly sokszor pusztított már az egyházban. Ezért: ha a lelki élmény izgalmat jelent a hívő számára, és helyet kap a hitéletében is, az csak úgy jó, ha igei alapon történik, mint az „Ige extázisa“, amely Isten Igéjéből fakad és abban gyökerezik.66 Hiszen a Szentiéleknek is a „testté lett Igét“ kell megdicsőítenie (Jn 16,14; 15,26), nem pedig az ajándékokat, magasztos élményeket vagy az egyes hívőket. A Szentlélek is azt a vonalat folytatja, amely szerint Krisztusnak kell lenni mindennek mindenekben (Kol 1,18-19), tehát pünkösdkor is. így a pünkösd is krisztocentri- kusan orientált,67 nem pedig ajándék-, élmény-, csoda-, vagy lelkimutatvány- centrikusan! Találóan mondja Fries,68 hogy Jézus a Szentlélek számára nem objektum, hanem szubjektum! Sőt, a páli felfogásban ő KÚpiog TÓ TTveOpá écmv (2Kor 63 Végh T., Hiszek Szentié lekben, 20. 64Jardine, S., Aradat a kiszáradt földön, Belfast 1974, 38. 65 Klempa, W., Az extázis és a Szentlélek, 153. 66 Klempa, W., Az extalis és a Szentlélek,\ 53. 67 Vő. Peres I., A Szentlélek — krisztocentrikus Lélek, in: Reformátusok Lapja 53 (2009/22), 8. 68 Fries, H., Handbuch theologischer Grundbegriffe II, 280. 46 Sárospataki füzetek 2010/3
