Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: A belső és a külső világ a zsoltárokban - Leo Mock nyomán
ENGHY SÁNDOR rint cselekedjenek, és ne szívük kívánsága szerint éljenek, de ne is az határozza meg őket, amit szemük lát: Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére ... hogy valahányszor ránéztek, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket, hanem emlékezzetek és teljesítsétek minden parancsolatomat és szentek legyetek... Ezek a versek kapcsolatot sejtetnek legszemélyesebb gondolataink, a belül zajló folyamatok és a külvilág között, sőt ez a kapcsolat kölcsönhatásban is megjelenhet, mert nem csupán gondolatainkat leplezzük le, amikor valamit azok alapján teszünk, hanem amit látunk, az képes meghatározni gondolkodásunkat, mely aztán a cselekvésben is vezet bennünket. Izrael történelmében nagyon gyakran voltak láthatók a negatív gondolkodás — gyűlölet, önzés - jelei: kevesebb lett a vetés, elmaradt az eső, győzött az ellenség. Másfelől pozitív értelemben is beigazolódott az a bölcsesség, hogy amit mi teszünk, annak következményei bennünket érintenek, amit adunk, az valamilyen módon visz- szatér hozzánk. Amint a Talmudban is meg van írva: Ki az, akit tisztelnek? Aki másokat tisztel. Más összefüggésben ezt olvassuk ezzel kapcsolatban: Ad O bölcsességet a bölcseknek és megértést azoknak, akik ismerik az éleslátást (Dán 2,21). .. .azoknak, akinek van, adatik, míg azoktól, akiknek nincs, minden elvétetik (Mt 25,29). A zsidó misztikában összeköttetésben van egymással az emberi lélek, a tér és idő dimenziója, s ezek együttesen alkotják az egész teremtettséget. A teljességnek ez a három komponense szüntelenül kapcsolatban van egymással, és hat is egymásra. Ahol a teremtés e három dimenziója tökéletes harmóniában nyilvánul meg, ott jelenti ki magát a Szent a fizikai világban, a kozmoszban és az ember számára. Az idő megáll, a múlt, jelen és jövő pedig az örökkévalóság egy pontjává sűrűsödik. A 91., 98., 102. zsoltár kiválóan alkalmas arra, hogy az emberi gondolkodás, vagy a legbensőbb érzelmek világa és a külvilág egymásra gyakorolt hatását bemutassuk. A 91. zsoltár egyrészt az ember nyugtalanságáról és félelmeiről szól, másrészt arról a védelemről, mely Istennél található meg. A szabadítás nem csupán abból a védelemből áll, melyet az Istenben hívő ember nála talál, hanem az egyúttal az istentelenek ítéletét is jelenti. A gonosz erők elpusztulnak, míg akik hisznek, átélhetik a szabadítást, és dicsőségben lesz részük. Isten az embert kimenti félelmeiből, nyomorúságaiból, s a jövő mindenképpen szabadítást, életet tartogat számára, sőt az egyéni szabadítás a zsoltárban végül kozmikus méreteket ölt. A 98. zsoltárban végső soron a jövőben történő szabadításról van szó, amikor is az emberiség és a föld Isten előtt énekel új éneket. Már a zsoltár elején úgy beszél a zsoltáros a szabadításról, mintha az már megtörtént volna. Isten az egész világ előtt megmutatta hűségét és szeretetét Izraelnek, népén keresztül pedig az egész világnak. Isten szabadítása mindazokban, akik a földön laknak, határtalan örömöt vált ki. Ez az öröm azzal függ össze, hogy Isten jön megítélni a földet, a világot, a népeket igazságosan és egyenesen. Az O ítélete olyan igazságos, hogy az ember teljes mértékben rábízhatja magát. A 102. zsoltárban az Istenben bízó ember harcairól van szó, aki számára Isten közelsége, Izráel és az emberiség helyreállítása és a föld lakóinak egyöntetű Istenismerete az ideális állapot, mely még nem realizálódott, sőt egyre távolabbinak tűnik. Nincs kizárva, hogy az Istenben bízó ember Isten közelségét átélte, és azt hitte, hogy ez örökké tart. De ami úgy tűnt, hogy örökké tart, az már múlttá vált számára. 34 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2010/3
