Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: Az adakozás bibliai értelme és gyakorlati teológiai vonatkozásai
Az újszövetségi gyülekezet a kettő harmóniáját teremtette meg az elszegényedett jeruzsálemi gyülekezetnek gyűjtött adományok által. E harmónia jelerük meg a Zsid 13,16-ban is: a jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezhetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. Az adakozás módja és célja Amikor az adakozás formáiról beszéltünk, már érintettük a hogyan? kérdését (önkéntesség, spontaneitás). E nyomon érdemes tovább haladnunk, mert a Szentírás komoly figyelmet szentel az adakozás módjának és az adakozó szándékának. Első helyen az örömöt, örvendezést, illetve a hálaadást kell említenünk. Maga az ünnep, amelyen történik az adományok odaadása, az öröm alkalma. Az ünneplés alapja Isten szabadító és megáldó tette, az adakozás, mint az ünnep szerves része, erre a tettre adott emberi válasz. Aki ennek tudatában van, az örömmel ad, így adománya valóban hálaáldozat lesz, nem pedig kényszerű adomány (vö.: 2Kor 9,5). Aki hálaadással áldozjk, az dicsőít engem (Zsolt 50,23). Az üyen adakozásnak a következménye is öröm, hiszen Istennek is és az emberi közösségnek is örömet szerez. Erről számol be a szentíró a dávidi gyűjtéskor (IKrón 29,9: és örült a nép az önkéntes adakozásnak... Dávid király is nagy örömmel örvendezett) és erről ír Pál apostol a jeruzsálemi gyülekezetnek szánt adományok gyűjtése kapcsán (2Kor 8,2: bőséges az ő örömük). Az önkéntesen adakozó Isten előtt is, és emberi viszonyok között is átéli azt a törvényszerűséget, amit Pál szerint maga Jézus fogalmazott meg: nagyobb boldogság adni, mint kapni (ApCsel 20,35). A másik jól ismert igében, amit Pál idéz (a jókedvű adakozót szereti az Isten 2Kor 9,7), a hiralosz jelző szerepel, amely örvendezőt, szívest, jókedvűt jelent. Varga Zsigmond így fordítaná e helyet: akijó szívvel, jó vagy örvendező lélekkel adakozik, azt szereti az Isten. Itt is tetten érhető az adakozás és az öröm ösz- szetartozása. Többször említi a Biblia a helyes adakozás módjaként a buzgóságot és a bőkezűséget. Mivel Isten áldása és kegyelme gazdagon árad népére, ezért a neki szóló válasz sem lehet kimért. Dávid is bőkezű önkéntes adakozást kér (IKrón 29,5), Pál is ezt mondja: ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek (2Kor 8,7), sőt egy zsoltárt idézve így ír: Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké (9,9). A bőkezűséget nem az adomány fizikális mennyisége jelenti. Fontos tanítást ad erről maga Jézus az özvegyasszony két fillérjéről szóló történetben. A gazdagok sok pénzt dobtak a perselybe, az özvegyasszony csak két fillért, Jézus szerint mégis ez a szegény özvegyasszony többet dobott a perselybe (Mk 12,43; Lk 21,3). A krisztusi számítás szerint a mindennél (egész vagyonnál) nem lehet több a sok, a fölösleg. Itt látjuk meg a bőkezűség titkát, amely a szív készségében van. S ezzel eljutunk a hogyan? kérdésre adott legfontosabb válaszig. Az adakozásnak szív szerintinek kell lennie. Isten a szív tisztaságára, az adakozási szándék őszinteségére tekint. A templomra gyűjtött adományok azért okoztak örömet, mert tiszta szívvel, önként adakoztak az Úrnak (IKrón 29,9). A képmutatás és színlelés lehetetlen, hiszen — szól Dávid imádsága — Tudom, Istenem, hogy te a szíveket vizsgálod, és gyönyörködsz az őszinteségben. En mindezt őszinte szívvel, önként adtam, és most örömmel látom, hogy önként Az Adakozás bibliai értelme és gyakorlati teológiai vonatkozásai SÁROSPATAK] FÜZETEK 109
