Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Byl, John: Világnézetek háborúja: a keresztyénség és kihívói.
VILÁGNÉZETEK HÁBORÚJA Pos^tmodemitás A posztmodernek — akik saját bevallásuk szerint kevés súlyt tulajdonítanak a racionalitásnak — egyszerűen megrántják a vállukat a irracionalitás vádjának hallatán. A nagy tekintéllyel bíró posztmodern filozófus, Richard Rorty a következőt mondta, amikor a vallással kapcsolatos nézeteiről kérdezték: Nem gondolom, hogy a keresztyén teizmus irracionális. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy [...] nem irracionálisabb az ateizmusnál. Nem az irracionalitás a kérdés, hanem inkább a kívánatosság.21 A posztmodern embert — modern elődjéhez hasonlóan — az a vágy hajtja, hogy kikerülje az Istennek való hódolatot. Az ember saját normáinak megfelelően akarja újraértelmezni a világegyetemet, mindegy milyen áron. Láttuk, hogy a materialista William Provine azon siránkozott, hogy „a világ- egyetem nem visel ránk gondot... az emberek számára nem létezik végső értelem”.22 A posztmodernitás, ha lehet, még ennél is borúlátóbb és kiábrándultabb. Az egzisztencialista Jean-Paul Sartre így panaszkodik: Az ateista egzisztencializmus ... azt állítja, hogy ha Isten nem létezik ... akkor az ember mindössze annyi, amennyinek véli magát. Az ember nem több, mint amivé válik. Az egzisztencialista nagyon nyugtalanítónak tartja, hogy Isten nem létezik, mert úgy tűnik, hogy Vele együtt annak a lehetősége is eltűnik, hogy értékeket találjunk az eszmék mennyországában. Dosztojevszkij azt mondta, hogy ha Isten nem létezik, akkor minden megengedett. Ettől kezdve az ember magára marad, mivel sem önmagában, sem önmagán kívül nem talál semmit, amibe kapaszkodhatna.23 Isten kirekesztésének igen nagy ára van. Lelki, erkölcsi és filozófiai csőd lesz a következménye. Isten halála az értékek halálához, amely viszont az emberek ember voltának halálához vezet. Úgy tűnik, mintha sokakat hajtana valamilyen belső szomjúság a tiszta igazság, szépség és a dolgok értelme után. Az, hogy az ember képtelen ezeket saját maga megtalálni, a frusztráció forrásává válik. Még Nietzsche sem tudta elfelejteni azt az Istent, akit olyan nagy nyomatékkai elutasított. Utolsó versgyűjteményében, a Dionüszosz- ditdrambusaiban szomorúan ismeri el az Isten nélküli élet kimerítő és magányos voltát: Nem! Jövel vissza, Minden gyötrelmeddel! Az árvák árvájához, Jövel vissza! Minden könnypatakom Feléd folyik! Szívem utolsó lángja — 21 Idézi Louthan, Stephen: „On Religion - A Discussion with Richard Rorty, Alvin Plantinga and Nicholas Wolterstorff’, Christian Scholar's Review XXVI, 1996/2: 178. 22 Provine, 70. 23 Sartre, Jean-Paul: Existentialism and Human Emotions. Secaucus, NJ, The Citadel Press, 1957. 22. SÁROSPATAKI FÜZETEK 23
