Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Byl, John: Világnézetek háborúja: a keresztyénség és kihívói.

BYL. JOHN Read lobog! Jövel vissza, Ismeretlen istenem! Jajjom! Utolsó - boldogságom!24 Hasonlóképpen a filozófus Bertrand Russel, akik határozottan elutasította Is­tent, önéletrajzában így vall: A legbensőm mindig és örökké egy borzalmas fájdalom — egy furcsa heves fájdalom —, valami földöntúlinak, valami átalakultnak és végtelennek a keresése.25 Figyelemre méltó ez a vallomás. Russel szenvedélyes naturalista volt, aki kitar­tott amellett, hogy az anyagi világon túl semmi sem létezik. Mégis valami több utáni vágy nyugtalanítja. Honnan ez a vágy? Aligha lehetett a naturalista evolúció követ­kezménye, hiszen egy frusztrált vágynak nem sok túlélés értéke van. Az sem tűnik valószínűnek, hogy az anyagi javak idézik elő a transzcendentális útkeresést. A transzcendentális vágy transzcendentális Lényre utal. A keresztyén válasz az, hogy Isten, Aki az embert saját képére teremtette, ezzel az isteni közösség utáni vággyal teremtette. Az ember lelkében egy Isten-alakú űr tátong, melyet egyedül Is­ten tölthet be. Ez a zsoltáros vágyakozó szavait idézi fel: Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. (Zsoltár 42,1-2) Az ember büntetése tehát amiért elvetette Istent az, hogy a transzcendentális Teljesség utáni olthatadan szomjjal kell élnie. Az Isten elleni hosszú háború Ha egyedül Isten töltheti be az ember legmélyebb vágyait, akkor miért nem for­dul az ember Istenhez? Az ember első bukása abból a vágyból fakadt, hogy olyan akart lenni, mint az Isten, amelyre az ördög csábító szavai sarkallták: „olyanok lesz­tek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz” (lMózes 3,5). Büntetése megsötétedett gondolkodás lett, mely az önámítás és a gőg csapdájába esett. Ez lett az emberiség együttes állapota. Ahogyan Pál apostol írja: „Mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az er­kölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak.” (Róm 1,28) Miközben az ember azt ke­resi, hogy isteni bölcsességgel bírjon, dús fantáziája üres illúziójának rabjává válik. A végső időkben az ember romlott állapota még rosszabbá válik: „Ezért szolgáltat­ja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban 24 Nietzsche, Friedrich: lm-igyen ssfla Zarathustra. Ford. Wildner Ödön, Budapest, Grill Ká­roly Könyvkiadóvállalata, 1908. 25 Russel, Bertrand: The Autobiography of Bertrand Russel. 2.köt. Boston, Little Brown & Co., 1968. 95-96. 24 SÁROSPATAKI FÜZETEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom