Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dunn, J. D. G.: A meghatározó tényezők. The Determining Factors
DUNN. J. D. G. kijelentést, akkor ez aligha reprezentálhatja igazán hitelesen azt, ahogy ők magukat ezzel összefüggésben értelmezték.14 Ha az újszövetségi írásokat nem tekintjük érvényes toldaléknak, vagy az éppen akkor még le nem zárt ószövetségi kánon befejezésének, akkor az újszövetségi teológiát, mint ebből származót nemigen jellemezhetjük hiteles bibliai teológiaként.15 Vagy feltehetjük ezen a ponton a kérdést: felfoghatjuk az újszövetségi írásokat a Héber biblia olyan érvényes magyarázataként és feldolgozásaként, mint a Mishnah?16 Ez az a feszültség, ami egy olyan állítást és olyan kérdést eredményez, amelynek jelentős ösztönzést kell adnia egy biblikus újszövetségi teológia születéséhez. Hogy hozzunk összefüggésbe olyan különböző hangsúllyal említett témákat — mint például a körülmetélés fontosságát, a tisztaság és tisztátalanság törvényét, vagy a szombatot érintő különböző nézeteket? Vagy még lényegesebb, hogy miként fogjuk össze a Jézussal szemben támasztott igényeket az ószövetségi kijelentés területén? Hogy hozzuk összhangba az Izrael minden nép közül történő kiválasztását egy evangéliummal, mely mindazoknak szól, akik hisznek? Ezek a kérdések már eleve szervesen hozzátartozhattak az ószövetségi írások sokféleségéhez? Az evangéliumok és más újszövetségi írások azon a témái, melyek a farizeusok és „a zsidók” között vitát váltottak ki, egyszerűen részét képezik-e annak a vitának, mely Izrael írásai korábbi kijelentését érinti? Vagy „Jézus Krisztus kijelentése” alapvető törést jelentett mindkettővel: a régebbi kijelentéssel ugyanúgy, mint azzal a formával, ahogy azt a második templom zsidóságának korában értelmezték? Röviden összefoglalva: az Ószövetség alapvető tényezője az újszövetségi teológia születésének és formálódásának. Ennek során alapvető fontosságú volt a beteljesedés és kiegészítés értelmezése, s annak igénye. Egyetlen újszövetségi teológia sem hagyhatja figyelmen kívül az Ószövetséget vagy annak Újszövetségre gyakorolt hatását. 3. Jézus Krisztus kijelentése A. Nagypéntek és húsvét hatása Az újszövetségi teológia legfontosabb meghatározó tényezője Jézus, különösen halálának és feltámadásának hatása. Jézus keresztrefeszítése sokkoló tényével való legelső konfrontálódás volt az, ami az első tanítványok írásértelmezését átformálta 14 Nem hátrálok meg, vagy nem hagyom figyelmen kívül azt, amit korábban a nem kanonikus (intertestamentális irodalom) fontosságáról mondtam, elhatárolva sok témát és gondolatot mindabból, ami az Újszövetségbe került. A lényeg, hogy ezekben az esetekben a befolyás sokkal inkább kölcsönhatás vagy reakció, s nem a valamitől való függés, vagy folytonosság, amint azt általában az Újszövetség és Ószövetség kapcsolatáról mondják. 15 Cf. P. Stuhlmacher, How to Do Biblical Theology (Allison Park, Pa.: Pickwick Press, 1995): „egy kanonikus folyamatról kell beszélnünk, amelyből a Héber biblia, a Septuaginta és az Újszövetség fakad, és amelyik, bár sokrétegű, mégis folytonosságot mutat” (78); a szerző Biblische Theologie 1.5. műve is. 16 Janowski emlékeztet bennünket arra, hogy nem történt próbálkozás az Ószövetség krisztianizálására szerkesztői betoldások által. „Az, amit el kell ismernünk, az pont az Ószövetség keresztyén redakciójának hiánya. Az Ószövetséget nem belsőleg krisztianizálták, hanem külsőleg; az írások további gyűjteményét tették mellé, s ezzel együtt alkotja a keresztyén Bibliát („The One God,” 303). 116 Sárospataki füzetek
