Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fazakas Sándor: Hogyan tovább? A lelkésztovábbképzés elvi szempontjai és gyakorlati tapasztalatai. How Shall We Go Further? Theoretical Aspects and Practical Experiences of the Continuative Training of Ministers
A LELKÉSZTOVÁBBKÉPZÉS ELVI SZEMPONTJAI ÉS GYAKORLATI TAPASZTALATAI elvárás, és ennek megfelelően — amint az előadás kezdetén jeleztem — a lelkipásztori önértelmezési szerep is változóban van.6 Éppen ezért a lelkésztovábbképzés tekintetében tisztázásra váró kérdések felvillantásával és a lehetséges válaszok körvonalazásával (a teljesség igénye nélkül) kívánom zárni előadásomat. 5. Hivatásértelmezés és továbbképzés Ki a jó lelkipásztor, mit várhatunk egy lelkésztől? Legyen jó prédikátor, vagy pedig tudjon kapcsolatot teremteni? A jó prédikátor még nem biztos, hogy olyan személyes kapcsolatokat tud építeni, amelyen keresztül a gyülekezeti tagok vagy a kívülállók integrálódhatnak a gyülekezet életébe. Nem feltédenül jár ez a két kvalitás együtt (jó prédikátor, jó kapcsolattartó), ha mégis egybeesik, akkor az ideális állapot! Legyen pásztor vagy inkább szervező? Nem biztos, hogy ez utóbbi kettő is összhangban van egymással. És a teológiai stúdiumok mire tekintsenek, mire készítsenek fel? A jelenlegi teológiai tanrend, illetve képzési követelményrendszer főképpen „akadémiai jellegű felkészítést” jelent, inkább a bölcsész jellegű, humán tudományokhoz hasonlít. Viszont a gyakorlati-szakmai eszköztár elsajátítását a lelkipásztorok már a szolgálat első évében hiányolják, és úgy tűnik, hogy a teológiai tudomány, az iskolapadban megtanult ismeretek nem mind, vagy csak nehezen alkalmazhatók a gyakorlatban. Miért van ez így? És egyáltalán működik-e a lelkipásztori életpálya, hivatásgyakorlás és szolgálat továbbképzés nélkül? A tapasztalat azt mutatja, hogy egészen jól elboldogul a lelkipásztor néhány évtizedig továbbképzés nélkül is, viszont ha más példákat veszünk alapul, altkor az előbbi állítás megdöbbentő. A jó orvostól mit várunk el? A jó orvostól azt várjuk el, hogy a tudományának a legkorszerűbb ismereteivel rendelkezzen, másképp nem bízzuk rá magunkat (pl. legyen tisztában azzal, hogy melyik a legújabb és leghatékonyabb gyógyszerkészítmény). A jogásztól ugyanígy elvárjuk, hogy a legfrissebb törvényi változások tekintetében naprakész legyen, mert az ügyünket nem szívesen bízzuk egy olyan jogászra, aki nincs szakmai teljesítőképességének csúcsán... A lelkipásztorral kapcsolatban vajon megfogalmazható-e ilyen igény? Pl. hogy legyen képben a teológiai tudományok legújabb eredményeivel ahhoz, hogy kompetensebben végezze a maga szolgálatát, és melyik legyen az a teológiai ismeret, ami ehhez szükséges? Jómagam hajlok arra, hogy azt mondjam: a lelkipásztori tiszt mégiscsak teológiai tiszt! Nem állítom, hogy nincs szükség szervező munkára, nem mondom azt, hogy nincs szükség hivatali adminisztrációra, vagy nincs szükség pályázatírásra, kulturális és infrastrukturális feltételek megteremtésére, ahol újból csak kezdeményező szerepe van a lelkipásztornak. De a teológia nem más, mint az Evangélium közvetítése, az Evangélium kommunikálása különböző formákban: az igehirdetés által, a tanítás által, a lelkigondozás által, a szeretetszolgálat és az erkölcsi döntésben segítés által. Az evangélium kommunikálásának színtere is sokféle lehet: egyházi közegben, de lehet családon belül, egyházon kívüli területeken, és azért látjuk azt, hogy a mai világban a személyes kapcsolatok és az egzisztenciális érintettség révén kerülnek kommunikálásra teológiai és hittartalmak. Nagyon sok ember szemében a lelkészi 6 Lásd ehhez: FAZAKAS SÁNDOR: Hivatásértelmezésünk a küldetés és az elvárások feszültségében, In: Református Egyház 9/2006, 203-206. SÁROS l’ATAKI FÜZETEK 107
