Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Megjegyzések Bibliáinkhoz. Comments ont he Bible
Megjegyzések Bibliáinkhoz Ez a tény azonban ma még a református köztudatban egyáltalán nem terjedt el, például továbbra is ismeretlen maradt a Biblia évében. Megfogalmazni nem mertem sokáig, de igen korán legendának tartottam a Váradi Biblia tízezres példányszámát. Mert úgy terjedt el. Még a szakiroda- lomból szinte semmit nem olvastam, mikor már úgy tudtam, ennyi sokat nyomtattak. Ebből a törökkel kötött szerződés értelmében vitték Kolozsvárra a megmaradt hatezer példányt, és hatezer példányban fejezték be a kiadást. Honnan volt ennyi papírjuk? Ivrét példány (ezt is sokszor írják tévesen negyedrétnek) több mint kétszer annyi papírt igényel példányonként, mint Geleji Katona István prédikációinak némelyik vaskos kötete. Félegyházi Tamás Újszövetségének (ez valóban negyedrét formátumban jelent meg) pedig többszörösét. Kitől kapott ennyi pénzt a nyomdász? Hisz a Váradi Bibliával azonos méretű (azaz ívrét) Öreg graduált a fejedelmi nyomda kétszáz példányban nyomtatta. — Később már ezeket a prózai kérdéseket kellett megfogalmaznom, mikor valamelyest konyítottam hozzá. Újabban aztán a nyomdász emlékírásából kétségtelenül tudjuk, valóban legendás túlzás volt a példányszám, holott valóban sok maradt meg belőle. Kétszáznál is több példányról tud nemzeti könyvtárunk, és biztosan ismeretlen példányok is lappanganak még családi könyvtárakban. Ezerötszáz példány jelent meg a Váradi Bibliából. Nagy könyvek nehezebben kallódnak el, ezért maradhatott meg a családban soká olvasott példányokból ennyi. (4) Családban marad egy másik legenda. Ráfogásnak látszik az is, semmi nem bizonyítja, hogy a Bél Mátyás kiadását az ifjabb Köleséri Sámuel igazgatta. Az ötletre (a feltételezés másnak nem mondható, adatnak semmiképpen nem) a rézmetszetes címlap S. K. betűje adott okot. Jó okot adott-e? Említsünk egy sokkal korábbi példát, szintén ráfogást. L. F. betűket találunk az 1566-os váradi énekeskönyv fametszetes címlapján. Akkor a kiadást javító (emendáló) valaki biztosan Melius sógora, Ferenc deák, azaz Literáti Ferenc — ütött homlokára egy különben neves egyháztörténész a 20. században. Az önkritika nem szokott az ötletelők legjellemzőbb tulajdonságai közé tartozni. Akik kapva kaptak rajta, azóta is mondogatják, nem feltételezés gyanánt, adatként. Vajon biztos-e, hogy a humanista névhasználat századaiban magyarul kell értenünk a kezdőbetűket? A 20. század végén a szakirodalomban már azt tartják leginkább valószínűnek, hogy Laurentius Fronius értendő, aki fametsző volt és korrektorként is alkalmazta a váradi nyomda. Rézmetsző volt-e ifjú Köleséri Sámuel? Magyar vagy latin sorrendben kell-e értenünk a név kezdőbetűit? Ha ezekre a kérdésekre nem válaszolhatunk megbízható hitelű adattal, akkor milyen alapon tartjuk valóságnak és nem legendának a különben kiváló ifjúnak a szerepét az illető Újszövetség megjelentetésében? Tudniillik Bél Mátyásról és koráról szóló újabb tanulmányokban és a híres pedagógus kiadott levelezésében erre mutató adatot nem sikerült találnia senkinek. Más bizonyságot sem. Az utóbbi időben a kutatás azt is tisztázta, hogy egy évtizeddel későbbi a lipcsei Biblia. Tehát 1727-ben jelent meg a hazai reformáció lutheri ágának ez az Újszövetség-kiadása. Való igaz, hogy maradt valamilyen Újszövetség-kiadásból Kölesérinél, amint hagyatéki leltára tanúsítja, ez azonban magában nem a kiadást, hanem legfeljebb a forgalmazást bizonyíthatná. Ez sem valószínű, mert a leírás a Tótfalusi Kis Miklós nyomtatta 111
