Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - INTÉZMÉNYÜNK TÖRTÉNETÉBŐL - Szatmári-Karmanoczki Emília: A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanárai. Honorary Professors of the Sárospatak Reformed Theological Academy
Szatmári-Karmanoczki Emília Duna-táji népek békés együttélését: a nemzeti identitás és más népek értékeinek megismerése nem zárja ki egymást - vallotta. A Lelkészegyesület című — a Kárpát-medencei magyar református lelki- pásztorok számára negyedévenként megjelenő — lap szerkesztője volt. 1942 óta rendszeresen publikált. írásai jelentek meg többek között a Reformátusok Lapjában, a Theológiai Szemlében és a Református Egyházban. A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanári címmel tüntette ki 1996. szeptember 27-én. Az előző napi tudományos ülésen Denke Gergely Adatok a kollégium - partikula - rektoria intézményrendszer történetéhez címmel tartott előadást. 2003. március 25-én hunyt el Egerben. A temetésen a Zsolt 103,1-2; 8-18; 21-22 versek alapján hirdette Isten vigasztaló és bátorító üzenetét a dömsödi lelkész. 2004. október 30-án állítottak kopjafát sírjánál, melyet rokona, id. Vi- rágh Sándor nyugalmazott református lelkipásztor-esperes faragott. Galuska Imre (1919, Kesznyéten — 2002, Kesznyéten) 1919. március 9-én született Kesznyétenben, földműves református szülők gyermekeként. 1930-ban lett pataki diák. Gimnáziumi tanulmányait kitüntetéses érettségivel zárta le, majd teológiai tanulmányait is Sárospatakon végezte. A teológusok templomépítő táborainak állandó résztvevője volt (Nagykázmér, Szegi- long). Papi dolgozatát 1944-ben nyújtotta be Kesznyéten vallásrajza címmel. 1942-ben Kassán tartalékos tábori lelkészi tanfolyamot végzett, főhadnagyi rendfokozatot kapott. 1944-ben segédlelkészként szolgált a bácskai, az újcsanálosi, a tarcali, a nagyrozvágyi és a szerencsi gyülekezetekben. A front közeledtével szülőfaluja lelkésze elmenekült, így ő végezte ott is a szolgálatokat. A háború utáni lelkészválasztáson őt, „aki együtt szenvedett velük”, választotta meg a gyülekezet. Negyvenegy évig volt a kesznyéteni gyülekezet lelkipásztora, 1990-ben vonult nyugdíjba. Szolgálatát a község is értékelte és a „Kesznyéten díszpolgára” kitüntető címet adományozta neki. Tudományos munkásságot folytatott néprajzi területen, a Doktorok Kollégiuma Néprajzi Szekciójának volt aktív tagja, díszdoktora, majd éveken át elnöke. Helytörténeti, néprajzi, vallásszociológiai és nyelvészeti kutatásokat végzett. Előadásokat tartott országszerte néprajzi találkozókon, egyházmegyei gyűléseken, a Doktorok Kollégiumában, szakkonferenciákon. A TIT, a Néprajzi Társaság, a Kazinczy Ferenc Társaság, a Magyar Történelmi Társaság is tagjává választotta. Néhány tanulmánya: Borsod-Gömör-Kishonti Cikkek. Visszapillantás XVI-XVII. századi kánonirodalmunkra; A magyar falu kettős tagozódásának ősi szerepe; Egyház és közösség. Az egyházi közteherviselés emlékei a kesznyéteni eklézsia számadáskönyveiben; Kesznyéteni népi elbeszélések; Kesznyéteni éléskamarák; Egy canonica visitatio a türelmi rendelet előtt; Vázlatok a Harangod-vidék református egyháztörténetéhez; A sárospataki faluszeminárium és hatása a 88
