Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 1. szám - INTÉZMÉNYÜNK TÖRTÉNETÉBŐL - Szatmári-Karmanoczki Emília: A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanárai. Honorary Professors of the Sárospatak Reformed Theological Academy

A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanárai

Dr. Choisy, Jacques Eugene (1866, Genf — 1949, Carre-Presinge,

Genf)

Az egyháztörténet professzora, Kálvin-kutató. Az ökumenikus mozgalom egyik úttörője.

Genfben, Montauban és Berlinben tanult. Fizikából és matematikából baccalaureátust, teológiából doktorátust szerzett.

1889-ben a Canterbury francia gyülekezetnek, majd 1890-ben a genfi Plainpalais-nek lett lelkipásztora. 1909 és 1939 között az egyháztörténet professzoraként tevékenykedett a genfi egyetemen. Tagja volt a genfi konzisztóri- umnak is.

Békés, nyugodt, de rendkívül aktív személy volt: 1897-ben megalapította a Reformáció Múzeumát a Kálvin Könyvtárral együtt, mely gyűjtemények jelentős archívumai a Kálvin-dokumentumoknak. Az első genfi Gyülekezeti Centrum létrehozásán is munkálkodott. Kezdeményezte a genfi egyházi kórus létrehozását. Ezek mellett a Compagnie des Pasteurs (Lelkészek Egyesülete) titkára volt.

Tanulmányozta a nők egyházban betöltött szerepét. Életre hívta és működtette az „École d'études sociales pour femmes”-ot (női szociális tanulmányok iskoláját), majd 1918-ban egyesítette a genfi teológiai karon lévő „Institut des ministéres féminins”-nel (női szolgálattevők intézetével).

Aktívan részt vett a svájci evangéliumi egyházszövetség megalapításában, 1930 és 1941 között az Evangelischen Kirchenbundes der Schweiz elnöke volt.

Az ökumenikus mozgalom úttörője. 1925-ben részt vett a stockholmi, majd 1927-ben a Lausanne-i Világegyházi Konferencián, és ezek hatására a Genfi Egyetemen ökumenikus szemináriumot szervezett.

Az egyetem professzoraként az első világháború alatt a YMCA (Keresztyén Ifjak Egyesülete) Világbizottsága igazgatóságának egyik tagja volt. Ez a bizottság felügyelte az Egyesületnek a háborúban résztvevő fiatalok támogatásával foglalkozó programját, valamint Európa-szerte koordinálta és ellenőrizte a War Prisoners' Aid-et (Hadifogoly Segítő Program). 1940-ben liturgiái revíziót kezdeményezett.

1931-ben a Sárospataki Teológia tiszteletbeli tanári címmel tüntette ki.

1938-ban a Debreceni Egyetem honoris causa doktora lett.

Többek között tanulmányt írt Genf és a protestáns Magyarország kapcsolatáról (Génévé et la Hongrie protestante, in: Revue d'hist. comparée, 25, 1947, 219-224.).