Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - INTÉZMÉNYÜNK TÖRTÉNETÉBŐL - Szatmári-Karmanoczki Emília: A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanárai. Honorary Professors of the Sárospatak Reformed Theological Academy
Szatmári-Karmanoczki Emília Dr. Grosheicle, Frederik Willem (1881, Amsterdam — 1972, Amsterdam) 1881. november 25-én született Amsterdamban. Apja a holland Kereskedelmi Kamara könyvelője volt, édesanyja teológiát tanult. Ő maga 1899 és 1905 között teológiát hallgatott az amszterdami Vrije Universitijten, majd 1908-ban ugyanebben az intézményben doktorált. Doktori disszertációját Verwachting der toekomst van Jézus Christus. Exegetische Studie (Jézus Krisztus-i jövendő várása. Exegetikai tanulmány) címmel írta. Előbb klasszikus nyelveket tanított a zetteni Keresztyén Gimnáziumban (1905-1906), majd 1907-től 1912-ig a schipluideni református gyülekezet lelkipásztoraként szolgált. 1912-től 1953-ig - nyugdíjba vonulásáig - a Vrije Universiteit újszövetségi professzora volt. Már 28 éves korában jelölték az Újszövetségi Tanszék vezető posztjára, de csak néhány évvel később foglalta azt el, miután elkészítette a Beknopte grammatica voor hét Grieksche Nieuwe Testament (Görög Újszövetség nyelvtani áttekintése) című művét. Székfoglalóját Újszövetségi exegézis címmel tartotta. Exegétává válva Grosheide jelentősen hozzájárult a hollandiai református egyházak exegetikai kutatásai színvonalának emeléséhez. Exegetikai módszerének lényege, hogy a Szentírást az Ó- és Újszövetség egységében, Isten tévedhetetlen Igéjeként, az Ő abszolút hatalma megnyilvánulásaként értelmezte. Az exegéta feladata az, hogy a lehető legpontosabban határozza meg, mit akar Isten Lelke mondani számunkra az adott igehelyen keresztül. Ehhez nyelvtörténeti módszertant kell használni és szükséges az allegóriák értelmezése. Számos kommentárt írt újszövetségi könyvekhez, melyeket a Seakle Greijdanusszal együtt szerkesztett Kommentaar op hét Nieuwe Testament (Kommentárok az Újszövetséghez) és a Körte Verklaring der Heilige Schrift (Rövid magyarázat a Szentíráshoz) című sorozatban jelentetett meg. Továbbá szerkesztője volt a Christelijke encyclopedie (Keresztény lexikon) első és második kiadásának is. Jelentős műve a Hermeneutik (1926) és az Algemeine canoniek (1935). Sok doktorandusz tanult nála, és nem csak Hollandiából. Észak- Amerikából és Dél-Afrikából is voltak hallgatói. Alapos és fegyelmezett munkastílusa mellett közvetlen és bármikor elérhető volt tanítványai számára. Gyakran együtt is étkezett velük. Külföldi kollegáival is személyes kapcsolatokat ápolt. Magyarországon három teológia is tiszteletbeli tanári címet adományozott neki: Pápa, Debrecen és 1931-ben Sárospatak. 76 SiinispiiUiki Füzeid
