Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A magyar társadalom vallásszociológiai arculata a 21. század kezdetén - a jelenlegi kutatás és irodalom tükrében
Rácsok Gabriella tűk. Nem csak az egyháziasan vallásosakra igaz ez, hanem az Aufbruch I. mérései alapján a maguk módján vallásosok csoportjára is."9 X. Összefoglalás: tendenciák és kérdésfelvetések A rendszerváltást követően az egyházak, így a református egyház is, jelentős váradalmakat fűztek az ideológiai szempontból beköszöntött szabadsághoz, és a lendületet nyert társadalmi változásokhoz. A vallásossághoz kötődő negatív hatások, hátrányok megszűnése, az egyházi vallásgyakorlat látványosabb megjelenése, az oktatási rendszerben megnyílt lehetőségek mind arra mutattak, hogy növekedni fog a társadalom vallásos, egyházhoz kötődő tagjainak száma. Ez a szám azonban, bár az első években valamelyest növekedésnek indult, nem lett jelentősen nagyobb, csupán belső arányai változtak meg az elmúlt húsz év során. A magukat vallásosnak mondó emberek száma emelkedett, ennek oka azonban nagyrészt az, hogy az egyházhoz és vallási intézményekhez nem kötődő, de valamiféle hittel rendelkező emberek inkább vallják magukat vallásosnak, mint korában. Ebben a körben egyre elterjedtebbek az alternatív, főként ezoterikus vallási tartalmak, megnő a kis vallási közösségek iránti érdeklődés. A történelmi egyházakhoz kötődő vallásosok száma nem emelkedett, a vallásgyakorlat pedig, főként demográfiai okból csökkenő tendenciát mutat. Rosta e kérdést vizsgálva hangsúlyozza, hogy a csökkenés az egyes korosztá-lyokon belül is megfigyelhető, ami nem jellemezhető pusztán szocializációs eltérésekkel.* 120 Az Ifjúság 2008 felmérés eredményei rámutattak arra, hogy az elvallástalanodás nem csak a 30-60 év közötti generációban követhető nyomon, hanem az annál fiatalabb korcsoportokban is.121 Az ezredforduló elején az ifjúság körében a vallásosság területén tapasztalt emelkedés nem bizonyult tartósnak.122 Az Aufbruch 1998 besorolása szerint a magyar társadalom az ezredfordulón a nem vallásos országok csoportjába került, és még a volt szocialista országokkal összehasonlítva is jelentősen elvallástalanodott. A társadalom többségének életét, politikai beállítottságát (81,7%), munkáját (80,2%), emberi kapcsolatait (67,7,%) a vallás nem befolyásolja. A vallást a társadalom abszolút vagy relatív többsége nem tartja fontosnak a szilárd házassághoz (59,3%), a személyes boldogsághoz (46,4%).123 Gérecz tanulmánya egy érdekes tendenciára mutat rá: a rendszerváltás után 2008-ig növekvő tendenciát mutat azok aránya, akik korábban nem hittek, megkérdezésükkor azonban vallásosnak tartották magukat. 2008-ban a 119 Tomka M.: „Modernizáció...”, 26. 120 Rosta G.: „A magyarországi vallási változás...”, 308. 121 Tomka ugyanakkor úgy látja, hogy a vallásosság számszerű és tényszerű csökkenése ellenére „a magukat vallásosnak mondók körében a valláshoz kötődés sokkal tudatosabb és sokkal meghatározóbb döntéseikben”. Kiss Sándor: „Megtizedelt százalékok”, Reformátusok Lapja LlII.évf. 47.SZ. 2009. november 22: 1,7. A Kiss Sándor által megszólaltatott elemzők az aggodalomra is okot adó számarányok tükrében lehetséges kitörési pontokat is megfogalmaznak. 122 Vö.: Tomka M.: „Vallás a pluralizálódó társadalomban”, 78. 123 Tomka M.: „Vallásosság...”, 46-47.
