Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A magyar társadalom vallásszociológiai arculata a 21. század kezdetén - a jelenlegi kutatás és irodalom tükrében
A magyar társadalom vallásszociológiai arculata a 21. század kezdetén magukat hívőknek vallók mintegy negyede vallotta magát megtérőnek, és mintegy 20% életében volt olyan fordulópont, amikor új és személyes kapcsolatuk alakult ki a vallással.12^ A vallási ismeretek terén jelentős növekedés következett be az elmúlt húsz esztendőben, a hitoktatásban részt vettek száma is emelkedett a rendszerváltás után, az egyházhoz tartozás azonban már nem hagyományozódik, tehát jelentősebbé vált az egyházra, vallásra találás az egyházhoz tartozás szempontjából. A nemzetközi kutatássorozatok három fő tendenciát állapítanak meg a vallási értékek és kultúra változásaival kapcsolatban. Csökkent a vallásosság intézményesültsége, terjed az individualista, „maga módján vallásosság”, és változik a vallásosság módja is: az ún. doktriner vallásosságot az élményvallás váltja fel.12s Az egyháziasan vallásosak között társadalmi státusz szempontjából két egymástól élesen elkülönülő csoport különböztethető meg. A fiatalabbak között egyfajta „elitesedési” folyamat tapasztalható: az átlagosnál magasabb státuszú fiatalok kötődnek inkább az egyházhoz. A másik csoport az időseké, főként a falusi időseké, akik az átlagnál alacsonyabb státuszúak. Ez a generációs törés Hegedűs szerint belső feszültségek veszélyét rejti magában.126 Az alacsony státuszú társadalmi rétegek egyébként is gyakran elvesznek a református egyház látóköréből. Igaz lehet ez a helyi közösségek szintjén, ahol elegendő aktív vallásgyakorló gyülekezeti tag van jelen, megfelelő az „egyházfenntartás” stb., és igaz a nagyobb szervezeti szinteken is. Amíg óvodáink, általános iskoláink, gimnáziumaink a felsőoktatás és diplomaszerzés irányába segítik fiataljainkat, felsőoktatási intézményeink is nyilvánvalóan ennek a rétegnek szólnak, addig a mai napig adós a református egyház a szakiskolások felé való nyitással, a számukra létesített kollégiumokkal, a szervezett és tervezett feléjük fordulással, a hátrányos helyzetű gyermekek tehetséggondozásával, és feléjük végzett missziói szolgálatunk sem tekinthető több strukturális szinten aktívnak. Az ötvenes évektől az államszocializmus tudatosan szüntette meg az egyházak és a kereszténység világnézeti és kulturális strukturáló szerepét, amelynek hatását a modernizáció és a szegmentálódó világ tovább erősítette. Mindezek hatására a társadalom igényli, hogy a szociális gondoskodás területén az egyház aktív és tevékeny legyen, továbbá megnyilvánuljon az általános társadalmi problémákkal kapcsolatban, a többség azonban nem szívesen veszi a konkrét politikai, főként belpolitikai állásfoglalásokat. A vallásosság megjelenése ez utóbbi téren erősen polarizálja is a társadalmat. Az egyházak, ezen belül a református egyház társadalmi súlyát tekintve érdemes végiggondolnunk Kosa István szórványlelkész gondolatait, melyet a népszámlálás elemzése alapján írt az egyház összetételéről. Megállapítása szerint Magyarországon a református lakosok nagyon aránytalanul oszlanak el: sok kicsi, és szám szerint kevés nagy gyülekezet van. Ezt jellemzi például az, hogy Debrecenben egymagában több református él, mint a leggyengébb 124 Gérecz B. I. i.m. 12s Tomka Miklós: „Hagyományos vallási értékek a modern társadalomban”, EDUCATIO 2001/3: 427. 126 Hegedűs R. i.m. 294-295. Siimpiiliiki Fil/M 167
