Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A magyar társadalom vallásszociológiai arculata a 21. század kezdetén - a jelenlegi kutatás és irodalom tükrében
Rácsok Gabriella meghatározott és önálló felfogást képviselő része”. A második szerint inkább egy közös kultúra, hit, világnézet és hagyományrendszer, amelyet közösségek és intézmények képviselnek. A harmadik nézet szerint az egyház leginkább intézmény és szervezet, amely a hitet őrzi, amelyet belső hierarchia jellemez, és a papság képvisel.108 Az 1950-es évek után az egyház presztízsét igyekeztek minden eszközzel csökkentem. Emelkedés, mégpedig ugrásszerű emelkedés 1985-1989, majd különösen 1989-1991 között figyelhető meg. Az ugrásszerű növekedés három dolognak köszönhető. Egyfelől láthatóbbá válik a gyakorlati vallásosság és egyháziasság, az egyházak éledni kezdenek, és rohamosan csökken, majd krízisbe kerül a politikába vetett bizalom és a társadalmi intézmények tekintélye. Az egyház presztízse 1991 és 1994 között azonban az 1989. évi szintre esett vissza.10« A társadalmi megítélés számokban kifejezhetően az EVS 1991 szerint a következőképpen alakul: a felnőtt népesség 20,9%-a „nagy mértékben”, 33,6%-a „meglehetősen”, 28,2%-a „nem nagyon”, 17,3%-a „egyáltalán nem” bízott az egyházakban. Tizenegy vizsgált hazai társadalmi intézmény között az egyházak a 4. helyre kerültek az oktatási rendszer, a jogrendszer és a hadsereg után, de a közigazgatás, a társadalombiztosítás, a sajtó és az országgyűlés előtt.110 A szociális ellátás területén még nagyobbra értékelik az egyházak szerepét. Egy másik felmérés szerint 1991-ben a felnőtt népesség 77,6%-a, 1993- ban 65,7%-a mondta, hogy „az egyházaknak részt kell venniük az embereket foglalkoztató szociális problémák csökkentésében”.111 Az egyházak társadalmi hatását, befolyását az évezred végén (ISSP 1998) összességében a felnőtt népesség 20,2%-a túl kevésnek tartotta, míg 22,4%-a szerint túl sok és 57,4%-a szerint éppen megfelelő mértékű.112 * * Az egyéni életek szempontjából az Aufbruch 1998 vizsgálata szerint a keresztelést, a templomi esküvőt, az egyházi temetést kívánatosnak tartja a felnőtt népesség többsége (65,4%; 51,6%; 65,9%), még a kifejezetten nem vallásosak egy része is (24,8%, 14,1%, 32,8%.). A kívánt és kért egyházi szolgálatokon kívül az emberek többsége szerint az egyház inkább a szegények „szövetségese”, inkább az ő életükben van helye, mint a gazdagokéban.1« További adatok összevetéséből kiderül,hogy: a kilencvenes évek második felében csökken azok száma, akik az egyházakat különböző, az egyéneket és családokat érintő kérdésekben illetékesnek tartják.11'1 Az egyházak társadalmi presztízsét vizsgálva azzal kapcsolatban is folytattak kutatásokat, hogy milyen kérdésekben kell az egyházaknak megszólalniuk. Az Aufbruch I. és II. összevetéséből kiderül, hogy mintegy 6-10%-kal nőtt, így 108 Tomka M.: „Modernizáció és a vallási rendszer átalakulása”, in: Tomka M. (szerk.), i.m. 36. 109 Tomka M.: „Vallás a pluralizálódó társadalomban”, 81; Tomka, M.: ,A vallás és egyház visszatérése a politikába”, in: Tomka M. (szerk.). i.m. 100. 110 Tomka, M.:,A vallás és egyház...”, 101. 111 Az adatokat közli: Tomka, M.: „Vallás a pluralizálódó társadalomban”, 87. 112 Ua. 81. 118 Ua. 78,81. “4 Tomka, M.:,A vallás és egyház...”, 102.
