Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A magyar társadalom vallásszociológiai arculata a 21. század kezdetén - a jelenlegi kutatás és irodalom tükrében
Rácsok Gabriella A vallásosságot vizsgáló felmérésekben nem elhanyagolható tényező a vizsgált ország kultúrája, általános értékrendje, valláshoz, egyházhoz való viszonya. Éppen ezért lényeges, hogy legalább vázlatosan elhelyezzük Magyar- országot az ország kultúrájának vallási dimenziója szempontjából. Ebben jó támpontot ad az Aufbruch I. kutatás, amely a vizsgált országokat három köny- nyen értelmezhető csoportba sorolja ebből a szempontból. E felmérés szerint léteznek egyhäziasan, azaz hagyományos kritériumok mentén vallásos kultúrák, melyekben a vallás alapvetően befolyásolja a társadalom kultúráját a történelemben és jelenben egyaránt. Ide tartozik többek között Lengyelország, Románia, és bizonyos mértékben Szlovákia is. A második csoportot kultúrvallási csoportnak nevezi a felmérés, az ide sorolható országokban, többek között Szlovéniában, Ukrajnában és Magyarországon is, kiegyensúlyozott azok aránya, akik magukat inkább vagy nagyon erősen vallásosnak, illetve alig vagy egyáltalán nem vallásosnak tekintik, ezért amikor a politikai, államközi vagy vallásszabadságot érintő téma kapcsán a vallás kérdése fölmerül, az erősen megosztja a társadalmat. A harmadik csoportba az ateizáló kultúrájú országok tartoznak, mint Csehország vagy Kelet-Németország (az egykori NDK). Ezek társadalma a vallást érintő kérdésekben éppúgy csak csekély mértékben polarizált, mint az első csoport tagjaié, csak ellenkező okból.3° A vallásosság szempontjából ezek alapján Magyarországon két pólust illenék megkülönböztetni, mégpedig a vallásosak és nem vallásosak csoportját. A kutatások alapján azonban három típus különböztethető meg. Tomka definíciószerűen foglalja össze a tájékozódási pontokat: A modern társadalmak világnézeti elrendeződésének fontos sajátossága, hogy a mezőny három kristályosodási pont szerint rendeződik, továbbá hogy ezek nem egy kontinuum mentén helyezkednek el, s végül, hogy a három gócnak megfelelően három, empirikusan is elkülöníthető világnézeti típus áll szemben egymással. A jelenség egyaránt érvényes a nyugati és a volt szocialista társadalmakra s Magyarországon külön is empirikus bizonyítást nyert.31 Az egyházias csoportba azokat sorolja, akik bizonyos hagyományelemeket tartanak csupán fontosnak, magától az egyháztól azonban gyakran tudatosan elhatárolódnak, vallásosságukból semmilyen felelősségvállalás nem következik. Ennek a csoportnak lényegéhez tartozik a hagyományőrzés és az egyházi tanítások őrzése; az egyházi kultúra és hagyományok, valamint az egyéb profán hagyományok párhuzamos ápolása, mégpedig gyülekezetekben, egyházközségekben, egyházi szervezetben intézményesülve. Ez a réteg a rendszerváltást követően a hagyományok felélesztésével és a helyi önszerveződés megindulásával együtt erősödött. A második csoport tagjai a maguk módján vallásosak, az egyházhoz mint intézményhez kötődnek, egyházi részvételük * 30 vallási aktivitás (imádkozás gyakorisága), Istenhit (mennyire hisz Istenben). Ld. Szántó János: ,A vallási mobilitás dimenziói és társadalmi vonatkozásai”, in: Vallásosság egy szekularizált társadalomban. Szántó J. (szerk.). Budapest, Új Mandátum, 1998. 30 Máté-Tóth A. - Sarnyai Cs. M. i.m. 356. 3' Tomka M.: „Vallás a pluralizálódó társadalomban”, 76.
