Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - J. D. G. Dunn: Mi az Újszövetség teológiája?
Mi az Újszövetség teológiája? magában, mivel szemben áll a bibliai teológia történeti jellegével, amikor világosan, mégpedig az újszövetségi írók álláspontjából fogalmazza meg tárgyát. Amint ezt majd késóid) a második fejezetben tárgyaljuk, a legkorábbi keresztyén önértelmezés és az újszövetségi apologetika számára döntő fontosságú volt, hogy az evangélium, amit hirdettek, közvetlen folytatása volt azoknak az írásoknak, melyek hitelesítették az evangéliumot, és amelyeket mint szent írásokat nem csak a keresztyének, de a zsidók is elfogadtak. Ezen túl, ha a bibliai teológiában a Biblia a zsidó írásokat csupán Ószövetségnek tekinti, akkor a zsidók, már amennyire érdekelheti őket az a tárgy, melyet bibliai teológiának nevezünk, igen könnyen figyelmen kívül hagyhatják azokat az írásokat, melyek a keresztyének jóvoltából kerültek írásaikhoz, és kizárólag saját Bibliájukkal foglalkoznak. Ez azonban túl könnyen mellőzné azt a kérdést, hogy Jézust egyik prófétájuknak (rabbijuknak vagy messiásuknak) kellene-e tekinteni. Amint viszont Jézus, a názáreti próféta kérdése felvetődik, a keresztyénekkel folytatott dialógus gyakorlatilag elkerülhetetlenné válik, és nem zárható ki a zsidó bibliai teológia tulajdonképpeni témaköréből. Valamennyi újszövetségi bibliai teológia szívében tehát ott van a kontinuitás / diszkontinuitás kérdése. Amint azt már más írásomban meg is jegyeztem: “a bibliai teológia szívében van egy találkozási pont a zsidó bibliai teológia és a keresztyén bibliai teológia között, ami maga az Újszövetség. Egyszóval a bibliai teológia dinamikája abban rejlik, hogy tárgyát nem csupán az Ószövetség szabja és határozza meg, hanem Izrael írásának szövegei (a Tóra vagy a Tanak egésze) is. Vannak azonban keresztyén írások is (az Újszövetség íróinak munkái), és így bizonyos meghatározó szerepet töltenek be abban, hogy aztán a szövegek alkotják az Újszövetséget. Hogyan viszonyul az Újszövetség az Ószövetséghez? Az “új” továbblépést jelöl a kijelentés más szintjére, az “ó”pedig pusztán alárendeltséget jelent, és háttérszerepre utal? Vagy az “új” az “ó” új formája lenne, és mindkettőnek megvan a maga szerepe a másik helyes elfogadásában és megértésében? Vagy végül is úgy tekintsük őket, mint a szent írások két különböző és diszkontinuitásban álló darabját? Ez a bibliai teológia alapvető problémája, és az újszövetségi teológia művelésére gyakorolt hatása nyilvánvaló. 3. A kánon kérdése Második és elkerülhetetlen kérdés a kánon, hiszen a kánon határozza meg a Biblia tartalmát és célját, és ez különösen olyanok számára sürgető, akik, mint Childs, egy kánoni bibliai teológiával akarnak foglalkozni. A nehézség ebben az esetben az, hogy a kulcsfontosságú időszakban, amikor az Újszövetséget írták, de az még nem volt az Újszövetség, a kánon határai elmosódot- tak voltak. Abban a kérdésben, hogy mi számít Törvénynek (Torah) és a Prófétáknak, a Kr. előtti második századtól többé-kevésbé egyetértés uralkodott. Homály fedi ellenben a Szent iratok számát és még egy olyan nagyjelentőségű második templom korabeli zsidó írásnak a helyzetét, mint Ben Sira. A Héber Bibliáról beszélünk vagy a Görög Bibliáról (LXX), amit több héber bibliai szöveggel - Ben Sirát és más apokrif írásokat beleértve - dolgoztak ki és bővítettek ki? Bár a protestáns kánon mellett ott van a héber biblia, fontos jelentőséggel bír, hogy a LXX volt az újszövetségi írók elsődleges szövege, Siínispaliiki Fiizclok 125
