Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári-Karmanoczki Emília: A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére
A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére intendensek mellé a világi urak közül is választanak egy-egy generalis curatort, és minden egyházmegyében az esperes mellé egy segédgondnokot vagy vice curatort, akik mint egyenrangú elnökök kormányozzák az egyházkerületet, illetőleg egyházmegyét. A tiszántúli kerület főgondnoka Patay Sámuel^, a tiszáninnenié Dőry András6"*, a dunamellékié Gyürky István6-? és a dunántúlié Kenessey István66 lettek.6? Ezeken kívül — az 1733. május 20-án elhunyt Ráday Pál68 helyére — új egyetemes főgondnokot választottak, gróf Bethlen József máramarosi főispánt. Döntés született a négy püspökből és négy főgondnokból évente összeülő fó'konzisztórium69 létrehozásáról is, mely egyházkormányzati testület elnöke a református egyház legfőbb világi elöljárója, az egyetemes főgondnok volt. Minderről éppen Patay Sámuel számolt be levelében Baranyi Mihály debreceni főbírónak: „ha a dolog úgy kívánná, a négy superintendens, négy curator in re ardua et defficili összegyűlne, tanquam Praeses inter Curatores Mgos gróf Bethlen József uram ő Nagysága denomináltatott”?0. Azonban sem az egyetemes főgondnoki hivatal, sem a főkonzisztórium nem működött a várakozásoknak megfelelően a század folyamán, így továbbra is hiányzott egy hatékony, összefogó, vezető erő az egyházban. Mindezek az adott helyzetben szükséges döntések voltak, hiszen Ráday Pál halála után választott világi vezető nélkül maradt a református egyház, ami az ügyek elodázását, a feladatok el nem végzését, a koordináció hiányát eredményezte. „Tek. Nzts néhai Ráday Pál urnák, a magyarországi helv. h. egyházak főgondnokának elhunyta után kétségtelenül nem csekély zavarok, összeütközések, rendetlenségek, mulasztások és ezekből következett alig helyrepótolható hátrányok merültek fel az egyházkormányzat terén: annálfogva a hasonló bajok elintézésére elvégeztetett, hogy az eddig is tisztelve elismert egyházhatóság mindkét t.i. úgy a világi mint a papi elemből célosban szervezve állítassák fel.”?1 Ezek mellett az ágensi pénzek összegyűjtéséről és kezeléséről is döntés született a konventen.?2 1735. március 4-én Hernádnémetiben iktatták be hivatalukba a Bodrog- keresztúron megválasztott főgondnokokat és segédgondnokokat. Ugyanitt egy másik fontos esemény is történt: felszentelték a Tiszáninneni Egyházkerület első püspökét, Szentgyörgyi Sámuelt, akit már két évvel korábban, 1733 janu631734-1749 64 1734-1735 651734-1757 661734-1750 6? Csohány János i.m. 58. p,. 68 A szeptember 20-án, Losoncon tartott temetésen Patay Sámuel mondott búcsúbeszédet. 69 Az 1863. évi Sárospataki Füzetekben közölt jegyzőkönyv csak a négy főgondnok évenkénti értekezletéről ír. (751. p.) ?° Zoványi Jenő: Egyetemes főgondnok... 14. p. ?l Bodrogkeresztúron 1734. nov. 5-én tartott gyűlés jegyzőkönyve Közli: Makiári Pap Lajos 749. p. In: Sárospataki Füzetek 1863. 748-754. p. 72 Dienes Dénes: A bodrogkeresztúri konvent és a tiszáninneni első püspökválasztás 14. p. Ili
