Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári-Karmanoczki Emília: A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére
Szatmári-Karmanoczki Emília rúban (1740-1748). Európa hadszínterein 11 magyar huszárezred harcolt a Habsburgok trónjának megvédéséért. Cserébe a magyar nemesség nagyobb önállóságot remélt a királynőtől, a protestáns nemesség pedig mindenekelőtt a vallásszabadság helyreállítását várta. Ehelyett Mária Terézia „elfogadta Barkóczy Ferenc esztergomi érsek tervét, amelynek célja a magyar protestantizmus »csendes eltemetése« volt”33. Folytatódott tehát az ún. vértelen ellen- reformáció. Már a háború éveiben olyan rendeleteket adott ki az uralkodó, melyek tovább súlyosbították a magyarországi protestantizmus helyzetét. Az 1742. december 24-én kelt rendelet megerősítette az I. Carolina Resolutiot, különösen is szigorú alkalmazást írt elő a decretalis esküvel kapcsolatban. Közben megélénkült a vallási üldözés is, felségárulással és lázadással vádolták azokat a protestáns lelkészeket, akik nem hirdették ki a katolikus ünnepeket, akik árva eklézsiák gondozását végezték, akik megkötöttek vegyes házasságokat, vagy megkereszteltek vegyes házasságban született gyermekeket. Mária Terézia olyan kongregációkat is létrehozott, melyek anyagi juttatásokat nyújtottak a katolikus hitre áttérőknek. Más-más „tarifája” volt a különböző rendű és nemű áttérőknek. Új római katolikus és görög katolikus püspökségeket alapított (a székesfehérvári, szombathelyi, rozsnyói, besztercebányai, szepesi római katolikus püspökségeket, ill. a munkácsi és nagyváradi görög katolikus egyházmegyéket), akár többségében protestánsok lakta területeken. 1745-ben arról rendelkezett az uralkodó, hogy protestáns templomokat sem építeni, sem renoválni nem lehet királyi vagy vármegyei engedély nélkül. Ha mégis sor került ilyenre, akkor nem csak a templomot vették el, de a település vallásszabadságát is azonnal eltörölték. Különösen súlyos következményekkel járt az 1749-ben kiadott apostasia rendelet, ami az áttérések kérdésével foglalkozott: a katolikus egyház elhagyását közönséges bűncselekménynek minősítette, és ennek megfelelően szabályozta. Elrendelte, hogy a hitehagyót (apostata) azonnal vizsgálati fogságba kell vetni. Ha bebizonyosodott, hogy az illető önszántából hagyta el a katolikus egyházat, akkor egy évi börtönbüntetéssel sújtották, visszaeső személynél két évvel, mindkét esetben hetente két napig kenyéren és vízen való böjtöléssel súlyosbítva. Ha ez sem használt, súlyos pénzbüntetés következett, a nemnemesek esetében pedig számkivetés vagy kényszermunka volt az ítélet. Ugyanilyen büntetést kaptak azok is, akik másokat a protestáns egyházba való áttérésre csábítottak. Másik nagyon kegyetlen támadást a vegyes házasságok esetében indította az udvar és a katolikus egyház. Bár a reverzális vétele már Károly uralkodása idejében is szokásban volt, Mária Terézia rendelete volt az első, mely törvényes erőt biztosított e katolikus eljárás számára.34 1749-től minden esetben rászorították a protestáns felet olyan szóbeli kötelezvény megtételére, melyben ígéretet tett arra, hogy a valamennyi születendő gyermekét katolikus vallásban neveli. 1768-től a szóbeli nyilatkozat helyett írásos reverzálist kellett adnia a protestáns félnek. 33 Bucsay Mihály i.m. 147. p. 34 Szádeczky Béla: A vallásügyi sérelmek története. A reversalis-ügy története Magyar- országon 3-4. p. Kolozsvár, 1899 104 iSáröspaliiki Fiiziiek
