Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári-Karmanoczki Emília: A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére
Szatmári-Karmanoczki Emília konviktus és szeminárium felett, amelyet egyházi vagy világi pályára készülő ifjak számára bárki alapított.”2* Az 1723. évi országgyűlés azt is kimondta, hogy az alapítványok felügyelete szintén az uralkodó joga. 1724-tó'l - az akkor létrejövő' - Helytartótanács lett a protestáns-ellenes intézkedések központi szerve.2® 1725-ben megtiltotta az evangélikusoknak és reformátusoknak, hogy a királyhoz forduljanak sérelmeikkel, onnantól csak a Helytartótanácsnál lehetett panaszt tenni. A király az alapítványok felügyeletét is a Helytartótanács egyik különbizottságán (Comissio Piarum Fundationum) keresztül gyakorolta. Ez a bizottság indított támadást - egyebek mellett - a pataki Kollégium alapítványai ellen. 1730-ban miniszteri értekezletet tartottak — többségében német miniszterek24 * 26 - a Mixta Religionaria Commissio nagy tömegű beadványainak feldolgozása, megoldása céljából, mely értekezletet Savoyai Jenó' herceg vezetett. A miniszteriális értekezlet eljuttatta véleményét III. Károlyhoz, aki azt némi módosítással elfogadta, és 1731. március 21-én I. Carolina Resolutio néven rendeletben közzétette. A rendelet továbbra is megkülönböztet nyilvános vallásgyakorlatot az articularis helyeken és magán vallásgyakorlatot minden más helységben. E megkülönböztetést csak az 1681. évi XXVI. törvénycikkben megnevezett 11 vármegyére nézve tette meg, a többi megye protestáns lakóinak sorsát függőben hagyta.2? (Ahogy egy későbbi leirat mondja: „ami a többi magyar megyéket illeti, melyek az 1681. XXVI. artikulusban vagy teljességgel nem említtet- nek, vagy pedig a specificált helyeknek külön megnevezése nélkül csak elmondatnak, azokra nézve ez alkalommal semmit nem határozunk, határozatunkat fölfüggesztjük addig, míg a rendelet ezen 11 vármegyében végrehajtatik”28 29.) Protestáns lelkész csak az articularis helyeken végezhetett szolgálatot, nem mehetett az árva eklézsiákba. Inarticularis helyeken a protestánsok továbbra is a katolikus plébános fennhatósága alá tartoztak, keresztelés, esketés, temetés alkalmával kötelesek maradtak neki stólát fizetni. A protestáns lelkészek dogmatikai kérdésekben (leginkább a keresztség értelmezésében és „érvényes” kiszolgáltatásában) a katolikus főesperesek felügyelete alatt álltak, ami valójában állandó zaklatást jelentett a protestáns lelkipásztorok számára. A protestáns házasságjogi bíráskodást katolikus bíróságok kezébe adta, a vegyes házasságok csak katolikus pap előtt voltak köthetők. Mindkét rendelkezés lehetővé tette a katolikus egyház számára, hogy korszakunkban különösen durván visszaéljen e kiváltságos, hatalmi helyzetével2«. A rendelet a 24 Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996 és 1777 között 415. p. Akadémiai Kiadó, 1981 26 Csohány János i.m. 24. 26 Pruzsinszky Pál: 1730. évi ministerialis conferentia, Protestáns Szemle 1906. 20 . p. 27 Pruszinszky Pál: A II. Carolina Resolutio II. pontja, In: Protestáns Szemle 1906. 247. p. 28 Pruzsinszky Pál i.m. 247. p. 29 A katolikus egyház súlyos visszaéléseket követett el e téren egészen az 1894-95-ös egyházpolitikai törvények megalkotásáig, amikor is az állam elrendelte a kötelező'
