Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Erik Alexander de Boer: A prófétálás, a nyelveken szólás és a magyarázás ajándéka - Igehirdetés és készülés a genfi Lelkipásztori Társaságban
Erik Alexander de Boer vonásait ugyanakkor alkalmazza az egyház akkori helyzetére. A 27. verssel kapcsolatban megjegyzi, hogy az „egyház megvan nyelvek nélkül és nem szenved hátrányt, kivéve ha az hasznos a prófétáláshoz, mint például napjainkban a héber és a görög esetében.” A 29. versről azt mondta - a prófétálásra alkalmas emberek korlátozott számát magyarázva: „A beszélgetés során a magyarázó a próféta helyét vette át, így ez volt a legfőbb és leggyakoribb módja a nyelvek alkalmazásának.”^ Tehát a „nyelv” értelmezése vagy fordítása a prófécia értelmezése. Mi jellemzi akkor a prófétálást az újszövetségi egyház kora után? Kálvin így magyarázza: „Összekapcsolom a kijelentést és a prófétálást, és úgy vélem, hogy a prófétálás a kijelentés szolgája.” A tanítás ugyanakkor az ismerettel áll összefüggésben: „A tanítás az ismeretátadás módja.” Kálvin prófétálás meghatározása szerint: „a prófétálás nem a Szentírás egyszerű és puszta értelmezéséből áll, hanem része annak ismerete is, hogyan alkalmazzuk azt a nehéz időkre, erre pedig csak kijelentés útján és Isten különös hatalma révén tehetünk szert.”18 Kálvin szerint a prófétálás a Szentírás értelmezéseként indul, de csak az egyházi helyzetre történő ihletett alkalmazásban emelkedik az újszövetségi prófétálás szintjére. Kálvinnak a bibliai prófétálásról kialakított felfogása szerint az eljövendő események megjövendölésének vonása is lényeges elem. Ez a vonás azonban elérte beteljesedését Krisztus eljövetelében, aki Isten legnagyobb prófétája volt.‘9 Kálvin tehát azt mondaná, hogy „a tanítóknak, amikor a Szentírást értelmezik, arra kell összpontosítaniuk, hogy megőrizzék a tiszta tant, a prófétáknak pedig az a feladata, hogy alkalmazzák a Szentírást a jelen helyzetre.”20 Ez magyarázatul szolgálhat arra, hogy Genfben miért a conférence des Escriptures elnevezést részesítették előnyben, és nem a la prophétie-t.21 A v CO 49: 528-529. Vő.: Institutio, 4. 1.12-t az lKor 14,30-ról: „ha a mellette ülőnek valami jobb jelentetik meg, az első hallgasson. Amiből bizonyos, hogy az egyház minden egyes tagjának meg van parancsolva az, hogy a nyert kegyelemnek mértéke szerint az egyház nyilvános építésére törekedjék, csak illően és annak rendje szerint tegyük ezt.” Idem in Institutio, 4.8.9. 18 CO 49: 519. ‘9 Wulfert de Greef, ‘Calvin on Prophecy’, in Wilhelm H. Neuser, Herman J. Selderhuis ed., Ordentlich und fruchtbar. Festschrift für Willem van ’t Spijker (Leiden: Uitgeverij J.J. Groen en Zoon, 1997), 113-118 (111-128). 20 De Greef, ‘Calvin on Prophecy’, 123L Kálvinnak a “prófétaiskolákról” szóló ószövetségi textusok magyarázata sem tartalmaz semmilyen utalást a congrégationokru. Egy, az Ézs í-ről tartott congrégation alkalmával Kálvin azt mondta: « Or les prophetes la ont eu dón de reveler les choses advenir, comme il est assez notoire. Mais leur office n’estoit seulement de predire ce qui estoit incognu aux hommes, mais de c’estoit de l’applicquer á l’instruction du peuple » (E.A. de Boer, « Jean Calvin et Ésa'ie 1 (1564). Edition dün texte inconnu introduit par quelques observations sur la différence et les relations entre congrégation, cours et sermon», Revue d’Histoire et de Philosophie Religieuses 80 (2000), 382 (371-395)). 21 Herman Hubert Kuyer megállapítja az íKorinthusról írt kommentár idézése után, hogy nem létezhetett prófécia (az elnevezés zürichi értelmezésében) Genfben (De opleiding tot de dienst des Woords bij de gereformeerden (’s-Gravenhage, 1891), 124). 56 Sárospaliiki Küzi'lck
