Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - I. John Hesselink: Kálvin a jelen és az eljövendő élethez való helyes viszonyulásról

I. John Hesselink

kok azok a javak, amelyekben nap nap után részeltet bennünket. Minthogy tehát ez az élet Isten jóságának megismerésére szolgál, vajon kell-e attól úgy undorodnunk, mint olyan dologtól, amelyben egy szikrányi jó sincsen? ... Mikor tehát már bizonyosakká lettünk afelől, hogy az isteni kegyelemnek ajándéka ez a mi földi életünk, amelyért Istennek vagyunk lekötelezve, amiről megfeledkeznünk nem szabad, s amiért hálásaknak kell lennünk, akkor alkalomszerűen hozzáfoghatunk az élet ilyen nyomorúságos voltának vizsgálatához...” (Inst. III.9.3.)

„Másképpen megfogalmazva: a földi élet nem érdemel mást, csak megvetést az eljövendő élettel szemben; de amennyiben a földi élet az az iskola, amit ki kell járnunk, hogy elnyerjük az eljövendő életet, és amiben kezdjük megízlelni Isten áldásait, annyiban éppenséggel »az isteni kegyelem ajándékának« mutatkozik.”^

Már itt egyértelmű, hogy a földi életre és annak „végtelen nyomorúságára” történő negatív utalások ellenére Kálvin ezt az életet Isten kegyelme és atyai irgalma világosságában is látja. Ezért nem lehet őt leírni mint másvilági borúlátót, aki a középkori életszemlélet legsötétebb oldalának képviselője. Az Institutional<. ugyanebben a részében nagyon pozitív, életigenlő szakaszokat is találunk. Például:

Ebben az életben kezdjük megízlelni a különböző jótétemények folytán Isten jóságának kellemes* 14 * voltát, hogy így ennek teljes kinyilatkoztatására vonatkozó reményünk és vágyunk fokozódjék. ... tehát már bizonyosakká lettünk afelől, hogy az isteni kegyelemnek ajándéka ez a mi földi életünk, amelyért Istennek vagyunk lekötelezve, amiről megfeledkeznünk nem szabad, s amiért hálásaknak kell lennünk... (Inst. III.9.3.)

C. Bibliai alapvetés

Jóllehet a megfogalmazás olykor túlzónak tűnik, például amikor Kálvin úgy beszél a testünkről, mint ami „állhatatlan, vétkes, romlandó, esendő, mú- lékony és rothadt porsátor”, az valójában a páli szemléletet tükrözi. Ha az apostol nem is használ ilyen szemléletes nyelvezetet, de ő is „halálra ítélt testről” beszél. (Róm 7,24)

Kálvin az Institutional^ ebben a fejezetében sokat hivatkozik az Újszövetségre, de furcsa módon a kulcsszöveg, ami a jövő életről való elmélkedés textusa lehetne, a Kolossé 3,1 egyáltalán nem kerül említésre: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül.”‘5

« Francois Wendel, Calvin. Origins and Development of His Religious Thought (New York: Harper & Row, 1963), 252.

14 Kálvin gyakran utal Isten jóságának és kegyelmének „kellemességére” (suavitas). Ezt találjuk egy korábbi szakaszban is (III.9.ii.), ahol a jelen élet „gyönyörűségéről, sze- retetreméltóságáról, kedvességéről” beszél. Ugyanennek a fejezetnek a hatodik szakaszában Isten „gyönyörűségének kibeszélhetetlen kellemességéről” ír.

■s Idézi a Kolossé 3,1-2-t négy másik helyen az Institutioban: II.16.13; IV.17.36; III.6.3; és III.16.2.