Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Peter Blokhuis: Keresztyén felsőoktatás és a diákok világa. Christian Higher Education and the World of the Students
Keresztyén felsőoktatás és a diákok világa A keresztyén oktatás négy különböző alapelvével jellemzem a keresztyén átfogó kép jelentését. A teremtés alapelve A keresztyének hiszik, hogy Isten teremtett világában élünk, és hogy az ember Isten teremtménye. A világ értelmét kaptuk, és az a feladatunk, hogy alkalmazkodjunk ehhez az értelemhez. A világban mindennek van jelentése annak megfelelően, hogy milyen viszonyban áll más dolgokkal és az emberrel. Tehát nem mi adjuk meg a dolgok értelmét, jelentését, de ahogyan viselkedésünk, és ahogyan a dolgokkal élünk, azzal el kell ismernünk a teremtésnek ezt az értelmét. Nem saját erőnkből és képességünkből kiindulva kell a világot uralmunk alá hajtani és irányítani, hanem alázattal és rácsodálkozással egy olyan világra, amely több, mint amit mi abból megérthetünk. Megtapasztaljuk a dolgok értelmét a körülöttünk lévő valóságban, és ez a megtapasztalás eltölti az életünket. A teremtéssel való találkozás nem a tudós adatgyűjtő semleges megfigyelése. A teremtéssel való találkozás az értelem, a jelentés megtapasztalása. A másik ember élete, a művészet, a természet, az emberi kapcsolatok igazságossága és az erkölcsi viselkedés értelmének megtapasztalása azt a szemléletet adhatja, hogy az életnek van értelme. Ha sok negatív és értelmetlen dolgot tapasztalunk meg, arra a következtetésre juthatunk, hogy az élet üres és értelmetlen. Ugyanez igaz a nekünk adott testi és lelki lehetőségekre is. Az emberi létezés értelmének része az, hogy megteszem azt, amire képes vagyok a világgal kapcsolatban. Azok az emberek, akik úgy érzik, hogy semmi értelme nincs annak, amit tesznek, életüket értelmetlennek élik meg. A teremtés alapelve szerint emberként tudjuk helyünket a világban, és azt is tudjuk, hogyan milyen utat kell követni ahhoz, hogy fiatalokat akarjunk ebbe a világba bevezetni. Érzékeinket, értelmünket és szívünket kell megnyitni ahhoz, hogy meglássuk és megértsük Isten teremtésének szélességét és mélységét. A felelősség alapelve Miután elismerjük, hogy egy olyan világban élünk, amely Isten alkotása, az következik, hogy választ adjunk Neki abban a helyzetben, amiben vagyunk. Életet kínált nekünk sok lehetőséggel, és ésszerűnek tűnik, hogy megpróbáljunk úgy viselkedni és olyan döntéseket hozni, amelyek összhangban vannak a teremtés értelmével. Ezt nevezem felelősségnek. A magunk helyzetében felelősek vagyunk, bizonyos dolgokat meg kell tenni - pl. ha egy egyetemen oktatói státuszban vagyunk, akkor megfelelően kell tanítanunk diákjainkat, a jó tanítás szabályainak megfelelően. Ebben a helyzetben az én felelősségem a tanítás. Dönthetek másképp is, ülhetek ölbe tett kézzel, vagy végezhetem rosszul a munkámat. Ekkor visszautasítom a felelősséget. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy nem vagyok felelős. Az, hogy felelős vagyok, nem egyezik meg azzal, hogy elfogadom a felelősséget. Az ember csak olyan felelősséget tud elfogadni vagy elutasítani, amely már létezik. A modern humanista szemlélet szerint az ember nem felelős, hanem maga dönt a felelősségéről. Az ember nem egy értelmes világnak és annak Teremtőjének ad választ, hanem az ember az értelem
