Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Peter Blokhuis: Keresztyén felsőoktatás és a diákok világa. Christian Higher Education and the World of the Students
Peter Blokhuis és a cselekvés kiindulási pontja. A humanista szabadság elszigetelt szabadság. Nem vagyok abban biztos, hogy ez az elképzelés több szabadságot ad, mint a felelősség keresztyén eszméje. Azzal, hogy kimondjuk: felelős teremtmények vagyunk, még csak az elején vagyunk a felelősségről való gondolkodásnak. Nem mindig világos, hogy ki a felelős, és mit kellene tenni. Ezért kell a diákoknak megtanulniuk a felelősség útját: mi tesz valakik felelőssé egy helyzetben, és milyen korlátokba ütközhet cselekvése? A személyiség) alapelve Eddig a teremtés és a felelősség alapelvét említettük. A keresztyén oktatás harmadik alapelve, az ember mint személy(iség) és fejlődésének alapelve szerintem lényegénél fogva jelentős. Fontos kiindulási pontja az oktatásnak. Amint azt már említettem korábban, nem szigetelhetjük el az embert környezetétől. Az egyén kapcsolatokban létezik, a kapcsolatok együtt léteznek az egyénnel. Az egyén azonban több, mint a kapcsolatai, ezért nem szabad, hogy a kapcsolatokban betöltött szerepek bármelyikére redukáljuk őt. Amikor az oktatásban az egész ember fejlődésére akarunk összpontosítani, akkor az oktatásnak széleskörűnek kell lennie, nem pusztán gazdasági szempontból hasznosnak. Olyan oktatásnak kell lennie, amely figyelembe veszi a diákok tényleges kapcsolatait. A diákoknak meg kell érteniük helyzetüket a térben és a történelemben, tisztában kell lenniük társadalmi és politikai helyzetükkel, a kultúrájukat uraló eszmékkel, a művészet és a vallás, az igazságosság és az etika jelentőségével. A Füredihez hasonló szerzők is erről írnak. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az oktatásnak a diák térben és időben elfoglalt helyére és felelősségére kell összpontosítania. Az olyan oktatásnak, amely ezzel az alapelvvel összhangban van, olyan tanárra van szüksége, aki kész önmagát feltárni mint személy(isége)t, nemcsak mint mesterkélt tekintélyt, aki okos információkkal és sokféle készséggel bír. A diáknak egy olyan személlyel kell találkoznia őbenne, aki maga is a tanulás útját járja, akiben az ismeret és a készségek még most is integrálódnak, mégpedig egyfajta világnézet vázává, keretévé. Az iskolában tehát szükség lenne tanárok és diákok egymással való találkozásának lehetőségére kiscsoportokban és beszélgetésekben. A tanulási folyamatban a tanároknak a diákok felelősségét kell megszólítaniuk. Ez része a személyes közeledésnek. A tanulás aktív folyamat, nem arról szól, hogy váljunk arra, mit tesz majd a tanár. A tanárok nem műszaki szakemberek, akik tudják, hogy milyen terméket állítanak elő. A diák úgy tanul, ha követi azt az utat, amelyet a tanár mutat neki, és használja azokat az eszközöket, amelyeket a tanár javasol neki. A tanár nem tudja, mi zajlik le a diákban, és mik lesznek a következmények. Ezért teret kell biztosítani minden diák egyedi tanulási módjának és választási lehetőségeinek. 40 Nil
