Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Peter Blokhuis: Keresztyén felsőoktatás és a diákok világa. Christian Higher Education and the World of the Students
Peter Blokhuis gé műveltek, akik mára már elavult képzésben részesültek, akik alacsony termelőképességgel bírnak. Nehezen találnak állást az így lemorzsolódtak, és nincs számukra hely szervezeteinkben. Minden szervezetnek megvannak a maga normái, amelyek alapján az állásokat betöltik, és azokat tartjuk sikeresnek, akik megfelelnek ezeknek a normáknak. A lemorzsolódottak számára nem léteznek a sikeres élet normái, számukra a sikeres élet lehetetlennek tűnik. Mély szakadék húzódik az állással rendelkező sikeres és az állásnélküli emberek között. Az oktatásban ugyanezzel a jelenséggel találkozunk. Sok diák kipereg az iskolából, és nem szerez diplomát, mi pedig nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk velük, ha nincs egy olyan másik iskola, ahol befejezhetnék tanulmányaikat. Fix kritériumainknak nincs értelme az ő világukban. Ennek időnként az a következménye, hogy ezeknek az embereknek sincs helyük a mi világunkban. Mit mondjunk tehát az ember egységéről az oktatásban? Az ember méltóságát hirdetjük kivétel nélkül, de vajon valóban megadjuk-e ezt a méltóságot mindenkinek? 6) Évtizedeken keresztül azt hallottuk, hogy a nagy elbeszélések ideje lejárt. Csak az individuum világáról szóló elbeszélések léteznek. Ennek az eszmének az a következménye, hogy nem egy világ, hanem csak sok-sok világ létezik. Amikor azt mondom, hogy „az embereknek szeretniük kellene egymást”, a munkatársam erre azt válaszolhatja: „ha neked ez így jó...”. Ha azt mondom: „ez minden embernek szóló parancsolat”, erre ő azt feleli: „hát persze, a te világodban”. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy világ létezik, mivel ugyanazon a bolygón élünk. De a világ, amiben élünk több, mint a Földön betöltött helyünk. A „világ” annak következménye, hogy találkozunk a „Földdel”, az emberekkel, a társadalommal, Istennel. A „világ” tehát egy elképzelés. Ha az emberek ugyanazt a nagy elbeszélést mondják el a természetről, emberi életről, társadalomról és Istenről, akkor mondhatjuk azt, hogy alapvetően ugyanabban a világban élnek.8 Ha azonban nincs ilyen elbeszélés, akkor azt a következtetést kell levonnunk, hogy az egy világ darabokra hullott szét. Ebben az esetben az oktatás híjával van a hagyományról és az emberi életről szóló elbeszéléseknek. III. A keresztyén elgondolás Az oktatás humanista felfogása magában foglalja az embervolt minden lehetőségébe való bevezetést. Az ún. átfogó elképzelésen egyfajta emberképet értünk, az emberi lehetőségek normája pedig a görög-római kultúra klasszikus elképzeléseiben található. Ezek eltérnek az ún. keresztyén átfogó képtől. Az európai kultúra hagyománnyal rendelkezik, amiből mi tanulunk, de miért kellene, hogy a görög-római kultúra legyen meghatározó számunkra? A keresz- tyénség kezdete óta mindig is feszültség volt Athén és Jeruzsálem között. 8 Az, hogy ugyanabban a világban élünk, még nem zárja ki azt, hogy mindannyiunknak személyes kapcsolata van azzal a világgal. A diákok és a tanárok különböző világban élnek abban az értelemben, ha a diákoknak sokkal több közös dolga van, mint tanárnak és diáknak. 38 SYirospatiiki Fiiatok
