Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: A Béllyei graduál leírói
Fekete Csaba jó író lévén, maga tulajdon kezeivel leírván, olvasgatta és énekelgette a Templomban szorgalmatosán, mely írási ezen T(iszteletes) Prédikátor úrnak, még mostan is kezünknél vannak, ki is nagy hasznosan tanított ezen Sz(ent) Ekkl(ésiá)ban 50. Esztendőkig.«”1'» Problémás az idézet és a benne foglalt állítás. Nem kántorok voltak a 17. század végén kereszteltek, akik továbbadták a szájhagyományt. Az sem biztos, hogy olvasni tudtak, kottát olvasni biztosan nem. Kántoruk pulpitusán a szertartáskönyvet vizsgálták-e? Nem érthettek hozzá. Bele-belenézve az Írásba, majd’ egy évszázaddal korábbi prédikátorukat tarthatták szépen írónak, aki az ő idejükben és még az egy évszázadig énekelt magyar nyelvű gregorián szertartási tételeket összeírta. Az idézettekből látszik, hogy Polgár Mihály szintén innen tájékozódott. Meg is érdemelte jó hírnevét az ilyen prédikátor. Ma mi scriptor és scriptorium felől jóval többet kívánnánk megtudni, éspedig hozzáértő véleményeket. Ezek híján csak a kéziratos kötet önbizonyságát vizsgálhatjuk. Kálmán Farkas idézte azokat a helyeket is, ahol keltezés található. A bibliográfiai nyilvántartásban is ezeket találjuk.*s 1999-ben a megrongált, kihullott, rossz helyre erősen odacsirizelt leveleket a restaurátorok szétválasztották, és bár többé az eredeti sorrend nem mindenütt állapítható meg a hiányok miatt, feltehető helyükre illesztették a javitott kötésbe mindegyik levelet. A Kálmán Farkas idején még leragasztott keltezésből helytálló a következtetés: „Az elveszett előrész, e 24. lappal együtt tehát 1642-ben íratott.”16 Ez a jegyzet (amely a [24] és [25] benedicamus tétel végére vonatkozik) megörökíti a kötet korábbi állapotát. Ilyen volt, mikor megszűnt szertartási használata. A területileg illetékes szuperintendens a 19. század elején elküldte Debrecenbe, a Református Kollégium bibliotékájába. Kíséreljük meg annak eldöntését, hogy a graduált hány kéz írta? *** A törzsszöveg írásával azonos kéz keltezése két helyen található. ,AN: DO: 1653” (276)17 olvasható a 17. zsoltár végén, a lap alján. Ez lehet a díszítés időpontja. Az iniciálék kifestése befejezetlen. Az illuminátor sokat el sem kezdett. Az elkészültek részben későbbiek. Keltezést olvasunk a Passio végén18: „Laus Creatori Cuius auxilio perfeci. A. D. 1644” (218). Ennek írásképét is figyelembe kell vennünk. (/fiaton (St4U tuofalu) J rí. t 6 f<h , 1. Az első kéz írása, a Passio Domini nostri Jesu Christi secundum Matthaeum keltezett befejezése. 14 DPL 1882. 37. 16 Stoll 64. 16 DPL 1882. 24. 17 A [166] tétel vége (276). A 19. századi, Kálmán Farkastól eredő kéziratos számozását idézem. Kifelejtett egy lapot, ezért van 95, 95a és 95b lap. 18 [147] tétel vége (218). 80 Siirospiiliiki Füzetek
