Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Posztmodern spiritualitás és a keresztyén lelkiség Kálvin teológiájának tükrében
Füsti-Molnár Szilveszter megnyilvánulásának vagy annak egy aspektusának tekinti.12 * 14 15 Az aktualista filozófia (Giovanni Gentile) szerint az egyetlen realitás az öntudat tiszta aktivitása.1* Végül zárjuk a sort Henri Bergsonnal, a francia intuicionizmus közismert képviselőjével, aki rendszerében összeegyeztethetőnek látja a személyes istenbe vetett hitet az „életlendülef’-nek (élen vitai) nevezett kozmikus, spirituális erővel.'-* A posztmodern spiritualitás kontextusának főbb jellemzői és ellentmondásai A továbbiakban elengedhetetlenül fontosnak tartjuk az előbbi vélemények és definíció kontextusának vázlatos bemutatását annak érdekében, hogy a spiritualitás keresztyéni és nem keresztyéni összefüggéseinek ambivalens helyzetét értékelhessük. A posztmodern kísértés alapvetően abban fedezhető fel, hogy a posztmodern ember spiritualitásában elfordul az intézményesült vallási formációktól. Sőt számos esetben a mai ember spiritualitását éppen a vallásossággal szemben kívánja megélni. A posztmodern spiritualitás megany- nyi változata áll előttünk mégis, közös tendencia látszik érvényesülni, amelyben a szubjektív relativizmus az én számára olyan megfelelő lelkiséget kíván létrehozni, ami egyes egyedül az enyém. Mannion elemzésében ez az individu- lis identitás kimunkálásának folyamatához vezet, ahol az én válik a valóság és az igazság alapjává, és az individuum sokkal inkább saját létének értelmét teremti meg, minthogy azt önmagán kívül ragadja meg.'s Ennek a tendenciának az ellensúlyozása a keresztyén apologetika feladata. Groothuis hívja fel a figyelmünket arra, hogy a spiritualitás az objektív igazság szerkezetének alapvető eleme.16 Természetesen ennek érvényesítése nem könnyű feladat, amikor a posztmodernitás éppen az egyetemes igazság elutasítását hangoztatja annak érdekében, hogy felszabadítsa az egyén tudatát attól az erőszaktól, amit a befolyásos institúciók hatalomgyakorlásuk közepette az egyetemes igazság maszkjába bújtatott ideológiákként terhelnek ránk.1? Az emberi racionalitás objektivitása is megkérdőjeleződik ebben a folyamatban. Ennek eredményeként az emberek jó része gyanakvóvá válik az igazság normatív interpretációjával szemben. Mindez - a társadalomra kivetítve - az igazság hanyatlásához vezet. Az egyház küldetése betöltése során így egy olyan posztmodern közeggel is szembesül, amelyben a gondolkodás teljesen feltöredezik és a tapasztalás elsődlegesen a jelen pillanatára fókuszál, az azonnali beteljesülésre. Sokkal inkább az válik fontossá, ami nekem jó és hasznos, háttérbe szorítva így a tör12 Francis H. Bradley: Appearance and Reality, 2005., Adamant Media Corporation vagy William Ernest Hocking, John Lachs, D. Micah Heste: William Ernest Hocking reader: with commentary, 2004, Vanderbilt University Press. ‘3 William A. Smith: Giovanni Gentile on the existence of God, 1970. Beatrice- Naewolaerts. 14 Henri Bergson: Teremtő fejlődés, (Ford. Dienes Valéria), 1987., Budapest. 15 G. Manion: Ecclesiology and Postmodernity. Question for the Church in our Time. Collegeville: Liturgical Press, 2007, p. 4. 16 D. Groothuis: Truth Decay. Defending Christianity against the Challenges of Postmodernism. 2000, Leicester: InterVarsity Press, p. 164-165. 0 K. J. Vanhoozer: „Theology and the Condition of Postmodernity: a report on Knowledge (of God)” in the Cambridge Companion to Postmodern Theology, Cambridge: University Press, 2000, p. 11. 62 Sárospataki felek
