Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés
Sohajda Levente Természetesen az átok elismerése, „magára vétele” a későbbiekben a megszilárduló istentiszteleti rendben is helyet kap, erről később még szó esik. A Dtn azonban több olyan gondolatot is megfogalmaz és feltár a számunkra, melyek változó formában, de ugyanazzal a jelentéssel hagyományozódnak tovább. Az „egész Izrael”, a megszólítottak s egyben tanúk nélkülözhetetlen feltételei az áldás és átok ismertetésének, elfogadásának és megvalósulásának. Úgy is fogalmazhatunk: a „választott nép” közössége, s az Úrral való közösség ámenért kiált.“*6 Első olvasatra a legszembetűnőbb, amiért a Locus az ámen egyik alapvető ószövetségi vonatkozó helye is lett, a számszerű adat: 12-szer fordul elő ebben a fejezetben. A 12-es számhoz, ahogyan a különböző forrásmunkákból ismerhetjük, széles háttértartalom kötődik. Ebben az esetben azonban nem erőltetett a számszerűség kiemelése, hisz a kontextus tovább erősíti ezt a gondolatot. Mózes a Garizim és az Ébál hegyre állítja Izráel törzseit két részre osztva őket. Átok és áldás együtt adják ki a 12-es teljességet. A hegyek egymással szemben helyezkednek el, a Garizim hegy lezárja a gazdag terméséről híres Sikem-völgyet. Az átok és áldás egymással szemben állását a két hegy képe jól szemlélteti. Nincs átjárás, közöttük ott húzódik a völgy. Másrészről a „hegyen lét” az Ószövetségben meghatározó az Istennel való találkozás szempontjából.47 Garizim hegye a későbbiekben a samaritánusok „szent hegye” lett.“*8 Az áldás helye. A 12 törzs mint egész, a 12 átok, mely egyértelmű - súlyponti eltolódásokkal - strukturális hasonlóságokat mutat a Dekalogussal, s a 12 ámen, mely egyszerre zár le és nyit meg, fenyeget és elfogadásra hív, megrendít és eligazít. A 12-es szám tehát, mely a kiválasztott nép egészét jelképezte, megjelenik az átok formulában is, mely egyértelművé teszi, hogy nincs kibúvó az átok alól, mindenkire vonatkozik, aki átlépi a kimondottak határát. Az ámen ebben az esetben sem pusztán nyomatékosítás, megerősítés, sokkal inkább a fogalom gyökere jelenik itt meg, önként, kötelezőnek fogadom el, és minden körülmények között érvényesnek tartom önmagámra nézve az elhangzottakat.*6 Az átok és áldás használata nem redukálódik azonban csak a Pentateu- chos világára. Nem 5,13 ugyancsak egy gyűlés keretében a nép válaszaként jegyzi fel az áment, mely egyben kötelezvény az útmutatás betartására. Ugyan így a Jer 11,5-ben azzal a különbséggel, hogy Isten ígéretére, kimondott szavára maga a próféta válaszol ámennel, melyben az igaznak való teljes elfogadás kap elsődleges hangsúlyt. Az ámenben mint válaszban itt a „reménység” tartalma domborodik ki: vitathatatlanul így lesz, így fog történni, nem kétséges. 46 * 48 49 46 TRE. 387. *7 Az Újszövetség is tovább viszi „a hegy” a találkozás helye gondolatot, gondoljunk Jézus megdicsőülésének leírására! 48 A két heggyel kapcsolatban több írásmagyarázó is megemlíti, hogy az átok és áldás felosztásában valószínűleg az játszott döntő szerepet, hogy míg a Garizim hegye növényekkel dúsan benőtt, üdezöld magaslat, mely sugározza az életet, addig az Ébál egy kopár, sziklás hegy. Míg az egyik az életről, a másik a halálról beszél. Meg kell említenünk, hogy a Józsué 8,33kk. szerint az egész nép a Sikemi-völgyben állt, az egyik fele az Ébál, a másik a Garizim hegye felé fordult, s így történt az átok és áldás kimondása. 49 Az átok és az áldás megjelenése és megoszlása a Dtn 27-28. részében egy külön vizsgálatot érdemelne, hisz kérdés marad, vajon miért az átok tölti ki a szakasz nagy részét, míg az áldás vele szemben háttérbe szorul?
